LELKÉSZ SZENTELÉS BÜKÖN

„ Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."(2 Kor 12,9) hangzott el 2012. szeptember 29-én, Szemerei János püspök ajkáról az ige, melyet Varga Tamás választott jelmondatául lelkésszé szentelése alkalmából. A büki evangélikus templomot zsúfolásig megtöltő hívők - családtagok, rokonok, barátok, ismerősök, gyülekezeti tagok -, lelkészek jelenlétében, a büki templom történetében első ízben szenteltek olyan lelkészt e falak között, aki e település szülötte. Utoljára 1906-ban volt lelkészszentelés Bükön. Szavakba önteni lehetetlen, csak át lehetett érezni azoknak a perceknek a meghittségét, magasztosságát, amikor Szemerei János püspök előtt a lelkész jelölt megvallotta hitét, a püspök vette Varga Tamás esküjét, és lelkésszé fogadta őt. A püspök úr, a lelkésztársak egyenkénti áldása, majd közös imádsága volt még igazán megható. Az istentiszteleten a felszentelést követően Varga Tamás és a jelenlegi büki lelkész asszony, Simon Réka változtatta át a bort és kenyeret, majd részesítette az Úrvacsorában a gyülekezeti tagokat. Az istentisztelet után a gyülekezeti közgyűlés jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az Úrnak 2012. esztendejének Szent Mihály napján Szemerei János Nyugati (Dunántúli) püspök a büki evangélikus templomban Varga Tamást lelkésszé szentelte. Majd a köszöntések következtek, melyekben a püspök úr, a rektor úr, az esperes helyettes úr, a lelkésztársak útravalóval, jó tanácsokkal, segítő jobbot nyújtó ígéretekkel látták el a frissen felszentelt lekészt. Simon Réka, lelkész asszony arra kérte Tamást, legyen a nyájának( Rábaszentandrás, Sopronnémeti, Szil gyülekezete)olyan bérese, aki mint Szent Mihály napján felszentelt lelkész számot is tud adni a nyájról. Kérjük a Jó Istent, úgy legyen, adjon hozzá erőt, egészséget!
Az istentiszteletet követően szeretetvendégség keretében köszönte meg a lelkész az összefogó, önzetlen segítség nyújtásáról tanúbizonyságot tett gyülekezetnek, családjának, barátoknak, rokonoknak, hogy részesei voltak szép ünnepének. Köszönetet azonban azt hiszem inkább nekünk, jelenlévőknek kell mondani, hogy részesei lehettünk e meghitt, felemelő óráknak