A pandamiás évek kihagyása után ismét ünnepelhettünk e jeles napon a közösségi színtér nagytermében.
A Himnusz eléneklése után kezdődhetett a megemlékezés. A műsort Szilágyi-Varga Diána és Kovács Alíz zenei összeállítása indította.
Közművelődési kolléga beszédével folytatódott az esemény melyen elhangzott a következő: „1848.március 15-e az a nap, melyre minden Magyar nagyon büszke. Büszke, mert egy maroknyi fiatal, a Márciusi Ifjak példa értékű tettet hajtottak végre. Szembeszálltak az elnyomó hatalommal, nem félve a megtorlástól. A tiszta szavak erejével indultak harcba.." A szabadságharc eseményei szinte megelevenedtek a képzeletünkben.
Ezt követően az alsó és felső tagozatos diákjaink álltak kokárdájukkal a mellükön büszkén a színpadra. A mindenki által ismert neves Petőfi vers: A nemzeti dal csendült fel.
Ismert katonadalok és versek szólaltak meg aznap, melyek mind a múlt eseményeit idézték fel számunkra.
Büszkén tapsoltuk meg Répceszentgyörgy díszpolgára, Varga István unokáját és kollégáját, kiknek gyönyörű hangja bejárta a teret. És nem utolsó sorban gyermekeinket, akiken a szereplés miatti izgalom egyetlen jele sem látszott. Bátran mondhatom, hogy méltón emlékeztünk hőseinkre és a múlt eseményeire.
Március 15-e a tavaszi ébredést és a szabadságvágyat jelenti. Ez a nap azt üzente a mai nemzetnek, hogy soha ne feledjük, összefogással nagy dolgokra vagyunk képesek.
tSz