2020. szeptember 20. vasárnap
[Répcevidék]

Kedves régi hagyományt elevenítettek fel csepregi fiatalok.

A modern technika előretörésével szinte teljesen megszűntek az őseink által ápolt népi hagyományok.

Kedves régi hagyományt elevenítettek fel csepregi fiatalok.
Csengettek. Kabátot terítettem magamra és indultam, hogy ajtót nyitok. Kintről már hangok hallatszottak. Többen vannak.
Ajtónyitás után nekem szegezik a kérdést:
- Szabad-e betlehemezni?

- Szabad.
Gyerekkorom betlehemese villant fel, amikor a pásztorok bezuhantak a szobába és mondókájuk töredékeiben évtizedeken át megmaradt bennem.
„- Akkorát zikkentem-zökkentem, hogy az a hétmázsás lelkem majd kiszakadt."
Hát igen. Nem hétmázsás a teher, ami a lelkünket fogságban tartja. Ez a játék a jó hír előfutára. A gyermek születésének ünnepére, örömre, reményre, szeretetre készülünk már napok óta.
Míg a csapat helyet talált az előszobában, a fényképezőgépért nyúltam. Fényképezés.
Csupa ismerős arc. Néhány fénykép egészen elfogadható lett. E pár sor kíséretében örömmel adom át a köznek abban a reményben, hogy játékuk sokakhoz eljut, hogy kezdeményezésük új hagyományt teremt.

Sárváry László

 

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.