2020. február 28. péntek

Karácsony éjszakájára…

Karácsony éjszakájára…
Az ősmagyarok hitvilágában a sötétség a gonoszt, a világosság a jót jelentette. Ménrót király, azaz Nimród valóságos, létező személy volt. Birodalma a későbbi Mezopotámia területe.
A legendák szerint ő volt az utolsó olyan földi király, aki értette az égiek szavát. Hívták fénykirálynak is, és ő volt a nagy vadász! Az ő két fia, Hunor és Magor szarvast űzve jutottak el az új hazába.

A szarvas őseink hitében a vezető totemállat. A minden évben elhullajtott agancsa, amely helyett mindig újat növeszt, az elmúlás és az újjászületés szimbóluma, ha úgy tetszik, az örök életbe vetett hit jelképe. A téli napforduló idején (dec. 21-én) sólymot röptettek - kerecsensólymot. Egyes etimológusok szerint a karácsony szavunk ebből a névből ered. A nagyanyám szerint innentől kezdve egy kakastátintással hosszabbodnak a napok. Őseink hite szerint a sólyom, a büszke madár kötötte össze a földet az éggel.
December 24-én már érzékelhető a napok hosszabbodása. Őseink ugyanolyan őszinte hittel ünnepelték a fény a jóság győzelmét, mint ahogy mi várjuk a karácsony szent misztériumát, Jézus születését, a megváltás és az örök élet reményét, a békesség és a jóság győzelmét.
A fenyőillatú gyertyafényben járja át minden ember lelkét a szeretet karácsony éjszakáján.
Kívánok mindenkinek áldott, boldog, békés ünnepeket, és egészségben, sikerekben gazdag újévet!
Horváth József

„Őseinknek szent hitéhez,
Nemzetednek gyökeréhez,
Testvér, ne légy hűtlen soha!" /Wass Albert/

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.