2020. július 6. hétfő
[Répcevidék]

Jubiláló Répcevidék

Sági Ferenc
Jubiláló Répcevidék
A Kedves Olvasó lapunk 100. számát tartja a kezében. Idén már a 10. évfolyamunk jut el Önökhöz. A kettős évforduló visszatekintésre és előrenézésre is ösztönöz bennünket.

Elődlapunk, a Promenád szerkesztőbizottságának kapcsolata 2010-ben egyre jobban megromlott a kiadó vezetőjével. A fő ok: a korábbi pályázati források a 2008-as világgazdasági válsággal kimerültek, s ezeket az adott helyzetben a reklámbevételek nem tudták pótolni. Ingyenes lapunk arculata 2009 végén, majd 2010 elején is megváltozott, rosszabb minőségű papírra lett nyomtatva. Az addig 16 oldalas kiadvány terjedelme 2010 szeptemberétől 12 oldalra csökkent. 2011 januárjában nem jelent meg, a februári szám már csak 8 oldalas volt. A kiadó vezetője saját kezébe vette a lap felelős szerkesztését is. Márciustól a kiadó a kőszegi kistérségben megjelenő társlappal, a Főtérrel (ebbe is a Promenád szerkesztői írták a cikkek zömét) való összevonást, s új lap indítását jelentette be, kisebb szerkesztőséggel és új hirdetésszervezővel. Szabó Edgár és felesége, Horváth Erzsébet úgy döntöttek, hogy a régi kapcsolatokra építve, kisebb terjesztési körzetben (21 település), új havilapot indítanak Répcevidék címmel. Az elnevezés ötlete a száz évvel ezelőtti, hasonló című helyi laptól és térségünk sokszor használt, népies elnevezéséből fakadt. A Promenád szerkesztőbizottsága csatlakozott hozzájuk, s zökkenőmentesen indult az új lap 12 oldalon. A következő számtól már 16 oldalas lett a Répcevidék, majd a hirdetéseknek és az önkormányzati támogatásoknak köszönhetően többször is volt 20-24, sőt tavaly már kétszer 32 oldalas is. A régi kiadó Riportere viszont 2-3 szám után befejezte pályafutását.
Az új lapban rövidültek a cikkek, s egyre több tudósítás került be a kisebb településekről is. Először a körjegyzőségi székhelyközségek, majd a kisebb faluk is delegáltak 1-2 főt a szerkesztőbizottságba, s kialakult a helyi eseményekről rendszeresen tudósítók hálózata. Ma már 30 fő ír kisebb-nagyobb rendszerességgel a Répcevidékbe. A kezdeti újságíró gárdából néhányan kimaradtak, de folyamatosan jöttek újak. Lapunk eddig is, ez után is helyet biztosít a fiatalok szárnypróbálgatásának. Közben újabb községek is csatlakoztak önkormányzati támogatással a megjelentetéshez, s a múlt évben már 29 településen olvashatták az ingyenes havilapot, melynek kezdeti ötezres példányszáma ötezer-nyolcszázra nőtt.
A Répcevidék már az első évben felkerült az internetre, így még nagyobb lett az olvasótábora. Majd 2013-tól már online lapként is, napi frissítéssel, a papíralapúnál jóval több fotóval gyorsan reagál a térségben történtekre, tudósít az eseményekről az interneten keresztül.
Egy kis statisztika az elmúlt kilenc évről: több mint 4.000 cikk, több mint 10.000 fotó jelent meg az 580.000 nyomtatott példányban, illetve az interneten 2019. december 31-ig. A honlapon 365.000 olvasónk volt. Ott a legnépszerűbb cikk: Önkormányzati választások 2014. október 12. - 12.443 klikkeléssel.
A jövőről a január végi szerkesztőbizottsági összejövetelen váltunk szót. Amit már biztosan tudunk: idén újabb három településsel bővül lapunk olvasótábora: Csáfordjánosfa, Hegyfalu és Vasegerszeg önkormányzata is csatlakozott támogatóinkhoz. Jubileumi számunk már e települések postaládáiba is eljut a 6.200-ra nőtt példányszámunkból. Köszöntjük új olvasóinkat. Röviden bemutatjuk az új községeket:
Csáfordjánosfa 1939-ben jött létre Répcecsáford és Répcejánosfa egyesülésével. A ma 199 fős településnek „két természetvédelmi területe van: az egyik a Répceszemere felé vezető út mellett elhelyezkedő magyar kőrisfák, életkoruk 140 év körüli. A másik a tőzikés erdő. A virágok kora tavasszal gyönyörű látványt nyújtanak az ide ellátogatóknak... A község legismertebb személyisége, Simon Elemér [1875-1954] Sopron vármegye főispánja, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke volt. Az ő tulajdonát képezte a csáfordi kastély parkkal, amely ma szociális otthon, valamint a védett erdő... A külterületén, a Répce folyó partján, a jánosfai malomnál rendezi 1993-tól évente a Forráshely Alapítvány a Magyar Gyermekek Világtalálkozóját", mely egész nyáron át tartó táborozás. (Wikipédia)
A Hegyfalu határában levő település(ek) - útjaik révén is - már legalább a római kortól fontos szerepet játszott(ak) térségünkben. (A Dunántúl úthálózatának jelentős része római alapokra épült.) Területe a magyar hódítás után a sárvári királyi vár birtokához tartozott, majd évszázadokig különböző főúri családok tulajdona lett. Ma is látható kastélyát és templomát a Szentgyörgyi Horvát család építtette. A klasszicista stílusúra átalakított úrilakot 1943-ban az OTI vásárolta meg. Ebben működött 1949-től hazánk egyik tüdőbeteg-gondozó intézete, ahol több ezer pácienst, köztük jeles személyeket is meggyógyítottak. Ma ebben is szociális otthon működik. A jelenleg már csak 755 fős település továbbra is fontos szerepet tölt be a közeli városok szélárnyékában.
Vasegerszeg 1938-ban keletkezett Ivánegerszeg és Keményegerszeg egyesülésével. Az Árpád-korban még egységes falu névadója „a Ják nemzetség tagja volt. Legszebb műemléke az ivánegerszeg[i falurész]en álló Szentháromság és Nagyboldogasszony titulusú barokk templom, szép korabeli berendezéssel. A keményerszeg[i falurész]en található a klasszicista stílusú, szép parkkal övezett Markusovszky-kastély", mely házasság útján jutott a híres orvos birtokába. (Vas megye kézikönyve) Markusovszky Lajost kívánságának megfelelően Vasegerszegen temették el. A 354 lakosú településen falumúzeum is várja az érdeklődőket, mely Németh Jenő tanító munkálkodása nyomán jött létre.

 

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.