A Büki sport száz éve

Az évszázadokig Sopron vármegyéhez tartozó Bük fiúgyermekei és legényei a 19-20. század fordulója körül az évszázados népi játékok mellett új játékokat is megismertek és gyakoroltak, így futballoztak is. Persze ne mindjárt nagypályára és 11 fős csapatokra gondoljunk. Igazából sokáig inkább az úgynevezett libalegelős és „grundfoci", s a kiskapuzás volt a kedvelt.
Az I. világháborút követő forradalmak után „a cukorgyári és a községi iparosság, valamint a kisszámú értelmiség" és a városon tanuló fiatalság „indította meg a sportkör szervezését." Az egyesület 1920 februárjában alakult meg. A Büki Testedzők Köre (rövidítve: BTK) bejegyzésével kapcsolatos adminisztráció több mint két évig eltartott. Végül a belügyminiszter 1922-ben láttamozta a többször módosított alapszabályt, s ezzel bejegyezte az egyesületet.
A kezdeti évtizedekben a sportkörnek csak labdarúgó-csapata működött. „Az első labdarúgó-mérkőzésre a cukorgyári réten került sor a csepregiekkel" még 1920-ban. A mérkőzés eredménye ismeretlen. A járási székhelyen akkor még nem volt sportegyesület, de a fiúk már ott is fociztak, s egyre gyakrabban megmérkőztek a közeli települések csapataival is. A falusi csapatoknak egy ideig bajnokság sem volt szervezve, egymással és a közeli városok egyes csapataival játszottak mérkőzést, s időnként egy-egy futballkupán vettek részt.

„A büki footballcsapat nagyszerű és örök érdemű tagjai" az 1920-as években - olvasható a fotó hátoldalán, mely az egyik alapító játékos, Patthy Endre gyűjteményéből került be a büki sportkrónikákba.
„A kapukat a mérkőzés helyén előtte nap a játékosok állították fel, akik maguk is sokat áldoztak a sportért: vidékre saját költségükön vonattal mentek mérkőzést játszani, vagy kerékpárt is használtak erre a célra, de a közeli falvakba el is gyalogoltak. Nem sajnálták az anyagaikat akkor sem, mikor a felszerelésüket: mez, labda, futballcipő stb. maguk vásárolták meg" - írta Szabó József: Bük másfél évszázada c. tanulmányában. Mivel a sportkör egy ideig anyagi támogatásban nem részesült, a tagok és barátaik - főleg a hűvösebb időszakban - színdarabokat tanultak be és adtak elő a nagyközségben több előadásban, és alkalmanként a közeli településeken is. A helyi előadások egy része után - külön belépőjeggyel - táncmulatságokat is tartottak. A bevételt a sportkör céljaira használták fel. Az 1923 végén „lejátszott Csalódások című színmű bevételéből vették meg az első [közös] felszerelést" 1924-ben - írta Sövegjártó László: A büki sportkör története c. kéziratában. A nagyközség kulturális életébe történő aktív bekapcsolódás vezethetett oda, hogy valamikor az 1930-as évek második felében vagy a 40-es évek elején a sportkör neve Büki Testedzők Kulturális Egyesületére (rövidítve: BTKE) változott.
A büki labdarúgás első virágkora az 1930-as évek első részében volt. Még nem szerepeltek bajnokságban, de 1932-ben például barátságos mérkőzést „játszottak az SZSE-vel, a Szombathelyi MÁV-val (a mai Haladás elődje), a SZAK II-vel, a SOTEX-szal, a Soproni MAFC-cal, a Kőszegi SE-vel, a Lövővel, a Beleddel, a Nagycenkkel, az Acsáddal, a Csepreggel és a Vassuránnyal is... Nagy sikernek könyvelhetjük el a Bük-Csepreg kombinált csapatának az akkor híres Savaria második csapatával (melyben négy profi játékos is szerepelt) szemben kivívott 2:2 arányú döntetlenjét" - írta Sövegjártó László említett kéziratában.
Időközben új, sportolással is foglalkozó egyesületek alakultak községeinkben. A 20-as évek közepén minden településen megalakult a Levente Egyesület, melynek törvényi kötelezéssel tagja lett minden 12-21, később 23 éves, iskolai tanulmányokat nem folytató fiú. A leventében katonai előképzés folyt, mert ekkor a háborút elvesztő országokban nem lehetett általános hadkötelezettség. Az alaki kiképzés stb. mellett a leventemozgalom keretében fejlődött az atlétika, a kerékpározás, a lövészet és az úszás is. Természetesen a leventék körében is népszerű volt a foci, s egy idő után a mozgalomhoz is kötődtek a sportkörök utánpótlás-csapatai. Mire az 1930-as évek végére kiöregedtek az egyre több labdarúgókupán eredményesen szereplő első csapat idősebb játékosai, a fiatalabbak nem nagyon tudták pótolni őket. Ugyanis a következő korosztály tagjai a katonai bevonulásokkal a laktanyákba, a visszacsatolt országrészekre, majd a frontra kerültek. Ekkor lett egyre nagyobb szerepe a levente csapatok részére szervezett járási stb. labdarúgó-bajnokságoknak. Az 1940-es évek elején összekovácsolódott büki levente focicsapat 1942-ben „benevezett a járási leventebajnokságra, melyet nagy küzdelemben meg is nyert... Az 1943-44. évi leventebajnokság tavaszi fordulójának elkezdésekor három pont hátránnyal a harmadik helyen állt a [büki] csapat, a tavasszal viszont tarolt. A Szakonyt 12:0-ra, a Bőt 6:1-re, az Ivánt 8:0-ra, a Csepreg II-t 2:1-re győzték le [a Csepreg I. ekkor már a kerületi bajnokságban játszott], amikor... sor került a járási bajnoki címet eldöntő mérkőzésre, mégpedig Undon... Csapatunk fölényes 3:0 arányú győzelmet aratott... A járási bajnokok egyenes kieséses rendszerben játszottak tovább az országos bajnoki címért. A sorsolás szeszélye folytán az előző évi országos leventebajnokság győztese, a Szombathelyi Levente SK jutott ellenfelül... [A Bükön játszott mérkőzés] 1:1-es eredménye azt jelentette, hogy a szombathelyiek, mint vendégek jutottak tovább", majd ismét országos bajnokok lettek. (Sövegjártó)

Az 1943-44. évi csepregi járási levente bajnokságot megnyert csapat, a bal szélen: Pethő György szakosztályvezető és Szabó István edző.
Az 1930-as évek közepétől a Büki Keresztény Ifjúsági Egyesületben (KIE), pár év múlva a Büki Katolikus Legényegyletben (KALOT), majd más helyszíneken is megindult az asztaliteniszezés a nagyközségben.
„A második világháború a sportkört is megtizedelte. A fronton" tíz büki sportoló, munkaszolgálatban pedig a két Eisenstein testvér (kitűnő úszók voltak) vesztette életét, többen fogságba estek. A világégés utolsó hónapjaiban „a pálya szénatelep volt, az autók és szekerek teljesen használhatatlanná tették. Társadalmi munkával a fiatalok rendbehozták..., a front elvonulása után 2 hónappal már sor kerülhetett az első mérkőzésre." Ekkor az új ifjúsági szervezet, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (rövidítve: MADISZ) és agilis elnöke, Pethő György állomásfőnök vette kezébe a büki sport irányítását. Főleg a futballra és az úszásra koncentráltak, s még 1945-ben szerveztek egy atlétikai „kegyeleti váltót" is. A labdarúgók ekkor a MADISZ-BTKE színeiben mérkőztek 1946/47-ben a Vas, majd 1947/48-ban a Sopron megyei II. o. bajnokságban.
A különböző munkahelyeken működő szakszervezetek és a község egyéb ifjúsági szervezetei is kísérleteztek sportkör alapításával. 1948-ban a MADISZ-BTKE fuzionált az Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége (rövidítve: EPOSZ) helyi szervezete labdarúgóival. Az EPOSZ-BTKE-nek 1948-ban röplabda szakosztálya is alakult. Ez az egyesület 1949. október 11-én a Büki Gépállomás focistáival egyesülve: Büki Traktor SE néven folytatta tevékenységét. „1949. július 18-án a Büki Földműves Szövetkezet irodájában" az asztaliteniszezők összefogására megalakult a Büki Szövetkezeti Sportegyesület Sövegjártó László vezetésével. A vasutasok ez évben - máshol dolgozókat is bevonva - sakkcsapatot szerveztek, mely indult és helytállt a Sopron megyei sakkbajnokságban.