2020. május 30. szombat
[Répcevidék]

„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”

Bse
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dicső, felejthetetlen napjaira rendhagyó történelem órán,

interaktív formában emlékeztek meg a büki általános és szakiskola diákjai. Megható volt, ahogyan a kis elsősöktől a 11. évfolyamos szakiskolásokig minden diák együtt járta végig a forradalom helyszíneiként kialakított „állomásokat" a városban.
Hárominé Orbán Erika igazgató-helyettes nyitó gondolatai a 166 évvel ezelőttre tekintettek vissza. Majd buzdító szavai fellelkesítették az egybegyűlt- nemzeti színű csákóban pompázó, zászlót, kokárdát lengető, esernyőt tartó - diáksereget, hogy járják végig együtt a megelevenített forradalom útját, és kapcsolódjanak be a helyszínek eseményeibe, aktív részesei legyenek az emlékezés órájának.
Elsőként az iskola étterme mellett berendezett Pilvax kávéházban történtekre emlékeztek a 5. évfolyamosok, majd onnan az Egyetemre - a szakiskola patinás épületéhez - áramlott a tömeg, miközben a csepregi ifjúsági fúvószenekarral együtt zengett a gyerekek ajkán a Gábor áron rézágyúja kezdetű jó ismert dal. A hatodikosok által megelevenített egyetemi ifjúságot és az oktatókat is sikerült rávenni a továbbhaladásra. Egyenesen a Landerer Nyomdába mentek, ahol a hetedikesek adták át hitelesen és lelkesen a tömegnek a nyomdában történteket, kiáltották ki a szabad sajtót. Az Eötvös utcán zene és nótaszóra vonuló diáksereg, melyet Petőfi Sándor és felesége Szendrey Júlia vezetett - üde színfoltja volt az ünnepi díszbe, napfénybe öltözött kisvárosnak. A Múzeumnál - amely az Átriumban kapott helyet - a nyolcadikosok várták az ünneplőket, akik a 12 pontba szedett követeléseiket osztották meg társaikkal, és Petőfi Nemzeti dalának ismétlődő refrenjét talán akkor sem harsogta lelkesebben a nép, mint ott az iskola közössége. A szakiskolások megelevenítették a rab Táncsics börtönét és kiszabadításának boldog óráját. A Művelődési Központ színháztermében a Bánk Bán előadása folyt, melyet a lelkes ifjak buzdító beszéde és a Szózat közös eléneklése szakított félbe.
Az emlékezetes nap eseményei az iskola közösségének példamutató összefogásával váltak hitelessé, melyhez hozzájárultak még az iskola egykori diákjának, Regényi Andreának a keze munkáját dicsérő díszletek, és a csepregi ifjúsági fúvószenekar tagjainak buzdító zenélése.

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
[Fotók]
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”
„VANNAK NAPOK, MELYEK NEM SZÁLLNAK EL…”