2020. november 24. kedd
[Répcevidék]

Gyémánt- és aranydiplomások köszöntése Bükön

A 2015. júniusi önkormányzati ülésen ünnepélyes keretek között adta át a gyémánt-, illetve aranydiplomát dr. Németh Sándor polgármester azon nyugalmazott pedagógusoknak, akik 60, illetve 50 évvel ezelőtt vették át oklevelüket.

Major Gyuláné, Magda néni a Kőszegi Tanítóképző Intézetben szerezte tanítói oklevelét 1955-ben. Tanítói munkásságának első állomása az acsádi iskola volt, ahonnan 1956-ban már párjával, Major Gyulával Vasszilvágyra került. 19 évet töltött el az itteni iskolában, ahol először részben osztott, majd 1-4. összevont osztályt tanított. Magda néni büszke arra, hogy az összevont osztályokban tanulók sem maradtak el soha tudásban a központi iskola tanulóitól, s később is megállták helyüket. Tanítványa volt többek között Devecsery László költő, Pődör György költő és ásványgyűjtő, Vincze László festőművész, Sulyok János fafaragó művész. Családias légkör volt az iskolában, s a szülők mindenben partnerek voltak. Az is természetes volt, hogy a tanító társadalmi, kulturális tevékenységet is végzett, tánc- és színjátszó csoportot vezetett. Volt tanítványai máig emlegetik közös élményeiket.
Magda néni 1975-ben került Bükre, amikor Vasszilvágyon megszűnt az iskola (férje akkor már egy éve itt tanított). Két évig napközis nevelő volt, majd nyugdíjazásáig, 1990-ig 1.-2. osztályosokat tanított.
Nevelési alapelve, hogy nem szigorúsággal, hanem szeretettel irányítja a kisdiákokat, tanítja őket a szükséges ismeretekre, eredményes volt.
Pedagóguspályája alatt kb. 1500 kisgyermeket vezetett be a betűk, számok világába, tanított meg írni, olvasni, számolni. Nagyon szerette a munkáját, igazi hivatásnak tekintette. Nem volt mindig egyenes az út, sokszor kellett súlyos betegséggel megküzdenie, de soha nem adta fel. Máig is ezt vallja: érdemes küzdeni mindenért, ha látjuk az értelmét, hittel, reménnyel, szeretettel. Szerető családja, férje, gyermekei, unokái mindig átsegítették a nehéz időszakokon, s mellette állnak ma is.
Pedagógusi hitvallását Apáczai Csere János gondolatával példázza: „...én azok közül, kik a magyar ifjúságnak dolgát a tanulásban előmozdítják, a legkisebb vagyok: de a szándékomra nézve, mellyel a célnak elérésére törekszem-, nincs, aki rajtam kifogjon."

Csonka Jenő nyugalmazott igazgató ugyancsak gyémántdiplomát vett át. Sopronban érettségizett az ottani tanítóképző intézetben, majd egy gyakorlóév után, amelyet a Békés megyei Orosháza-Szentetornyán töltött, 1955-ben sikeres képesítővizsgát tett. Már okleveles tanítóként került vissza az Orosházához közeli Monori tanyára, ahol 1-4. összevont osztály tanított. Innen került Nagyszénásra. 1958-ban házasodott, s már feleségével, az óvónő Etelka nénivel együtt került vissza Vas megyébe Horvátzsidányba, ahol lakást kaptak, s ahol volt iskola és óvoda is, azaz minden feltétel biztosított volt közös életükhöz. Először 3-4. osztályt tanított, majd a 4.-eseket vitte tovább felső tagozatban is. Munka mellett végezte el a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakát, 1969-ben vehette át tanári oklevelét.
A házaspár 1971-ben már saját családi házba költözhetett két gyermekével Bükre, nyugdíjazásukig Bükön végezték pedagógusi szolgálatukat, élhettek hivatásuknak.
A büki iskolában 1975-től 1987-ig igazgatóhelyettesként dolgozott. Soha nem törekedett vezető szerepre, mégis igazgató lett. Először (sikertelen igazgatói pályázatok után) egy évig megbízott igazgató volt, majd a nevelőtestület nagy részének kifejezett kérésére pályázott igazgatónak. Így 1987-től 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette az iskolai közösséget. Igazgatósága első évei építkezés idejére estek: akkor bővítették az iskolát a volt katolikus plébánia felé. 6 új tanterem, természettudományi előadó, korszerű konyha és étterem épült. Az épületegyüttes új szárnyát 1990 szeptemberében adták át. A változások szele a pedagógiai munkában is érződött: a rendszerváltással együtt jött az első nemzeti alaptanterv, változott a kötelező idegennyelv, életbe lépett az új pedagógus fizetési táblázat. Mégis nyugalom volt, biztosítottak voltak a színvonalas munka feltételei. Az utolsó aktív évekre is jutott nagy feladat: a vendéglátóipari szakképzés beindításának előkészítése. Ebben is nagy szerepe volt még Csonka Jenőnek, a képzés aztán már nélküle indult meg.
Tanítóként, tanárként, vezetőként is azt vallotta, hogy fegyelem nélkül nincs jó munka. Szigorúsággal és igazságossággal lehet leginkább eredményt elérni. S hogy pedagógusi pályája eredményes volt, azt nemcsak volt diákjai sikerei, életútja bizonyítja, hanem több szakmai elismerés, kitüntetés is.
Legnagyobb öröm, ha együtt lehetnek két gyermekükkel, négy fiúunokájukkal s két dédunokájukkal.

Szamos Ferencné, Ili néni 50 éve vette át a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett tanári diplomáját, így ő most aranydiplomát kapott. Számviteli, pénzügyi középfokú végzettséget szerzett, s ezen a területen kezdett el dolgozni is. 1957-ben férjhez ment, majd férje, Szamos Ferenc hatására kezdte el pedagógiai tanulmányait, s lett tanár. Váton kezdett tanítani, majd 1962-ben került férjével együtt a büki iskolába, s 1987-ig, nyugdíjazásáig tanított itt. A 25 év: sok-sok tanítvány, sok élmény, sok átadott tudás, gyakorlat. Pedagógiai munkájának alapelve volt: a jókat még jobb eredményre sarkallni, a gyengéket felkarolni, segíteni. Minden tanulóra oda kell figyelni, lehetőséget adni a javításra, felelésre, hogy sikerélményük legyen, hiszen ez adhat szárnyakat a továbbhaladásra. Igyekezett minél többet adni a gyerekeknek, de sokat kapott vissza is tőlük: szeretetet, tiszteletet, megbecsülést, hálát. A régi diákokkal találkozva ma is érzi, hogy nem felejtették el a törődést, a szeretetet. Ebben az is benne van, hogy mindig az életre nevelt, fontos volt számára az életközeliség, a mindennapokra való felkészítés. Gyakorlati foglalkozást (is) tanított, s élményszerűen vezette be a lányokat a háztartás alapismereteibe, a kertészkedésbe. Tanári munkája mellett ifjúságvédelmi felelős, később úttörő csapatvezető is volt. Erre ma is büszke, hiszen a közösségépítés, egymás segítése, megbecsülése volt ifjúsági vezetőként a legfontosabb számára. Ma is azt tartja, mindegy, mi a neve az ifjúsági szervezetnek, szükség van, lenne rá. A gyerekek igénylik a közösséget, a jó programokat. Ma gyakori, hogy önzővé válnak a gyerekek, nincs közösségi érzés bennük.
Kiemelte a családdal való kapcsolat fontosságát. Ismerni kell a gyerekek otthoni körülményeit, hiszen az jelentősen befolyásolja teljesítményüket, s csak akkor lehet segíteni, ha tudjuk, hogyan élnek otthon, milyen gondokkal kell megküzdeni egy gyermeknek.
Ili néni később indult a pedagóguspályán, de megtalálta a helyét, igazi hivatását. 12 éve vesztette el férjét, azóta él egyedül a barátságos, otthonos családi házban, ahová fia és családja gyakran jön haza. Napjait tevékenyen tölti, ha az időjárás engedi, kertészkedik, virágos udvarát rendezgeti.
Galambos Ferencné

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.