2022. december 2. péntek
[Répcevidék]

VOLT EGYSZER EGY HÁBORÚ

VOLT EGYSZER EGY HÁBORÚ
Volt egyszer egy háború, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért kitörését követően nem sokkal a kortársak a Nagy

Háború elnevezést adták neki. Cinizmustól, vagy bölcs előrelátástól vezérelve némelyek hamarosan az „első\" sorszámot illesztették a világméretűvé terebélyesedett háború neve elé. S miután később valóban jött egy újabb, s még nagyobb összecsapás, a Nagy Háborút a továbbiakban már csak első világháborúként emlegették.
Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmati rendszer újrafelosztásáért indult. Bár valamennyi résztvevő nemzet meg volt győződve arról, hogy gyors támadássorozattal legyőzheti ellenfeleit, és fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négyévnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. Az elnevezés megváltozása ellenére az első világháború a magyarság számára kiemelkedő jelentőségű „Nagy Háború\" maradt: végkimenetele sorsdöntően meghatározta az egész XX. század történelmét, s következményei a mai napig hatnak.

Az iskola aulájában látható kiállítás az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából készült. Bár sem a háborúban, sem az utána következő felfordulásban nem vált harcok színterévé ez a vidék, tengernyi szenvedés várt a bükiekre is.
Közel ötszázan vonultak be a harcoló seregbe, nagy részük az orosz frontra került. Tudomásunk szerint pontosan százan soha nem tértek vissza. Nevük a templomparkban, az 1926-ban felállított hősi emlékmű márványtábláján olvasható. Néhány hősi halált halt katona neve: Enzsöl János, Gyurátz Pál, Fekete Sándor, Landauer György, Patthy Sándor, Szanyi Ferenc, jellegzetes büki nevek, leszármazottaik ma is köztünk élnek.

A jelen kiállítás anyagát egy sopronkövesdi fiatalember, Kelemen Tamás kölcsönözte. Nyolcadikos korában talált egy összelapított fém bögrét, ami az első világháború időszakából származott. Nagypapájával sokat bújták a háborús könyveket, beszélgettek az olvasottakról, és ez felkeltette a nyolcadikos fiú érdeklődését.
Környékünkről sok világháborús fegyvert, használati tárgyat, korabeli katona viseletet, jelvényt, kitüntetést, fényképeket, levelezőlapokat gyűjtött össze. Középen egy tiszti egyenruha látható, a tiszti sapkát szilvamérőnek nevezték, a közlegények sapkája barna színű volt, babmerő elnevezéssel. A paravánokon a világháború története olvasható.
A két szélső tárlóban a kor fegyverei, használati tárgyai láthatók. Megtalálható itt egy korabeli „adathordozó\", a dögcédula, amire a katona személyes adatait írták. Nyakban viselték azt a fémtokot, halál esetén ez alapján azonosították az elhunyt katonát. Középre kerültek az írásos emlékek, képeslapok, frontról hazaírt levelezőlapok.

„A kiállításhoz jó nézelődést, böngészést kívánok, és azt kérem, beszélgessetek otthon nagyszüleitekkel a régmúlt eseményeiről, hátha őriz a családi legendárium a régmúltról, akár a Nagy Háború időszakából egy történetet, amit még nem hallottatok és majd ti is továbbmesélhettek\" - kérte az iskola diákjait Böcskör Katalin történelem szakos tanárnő, aki az emlékező kiállítást megnyitotta.

Böcskör Katalin

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
[Fotók]
VOLT EGYSZER EGY HÁBORÚ
VOLT EGYSZER EGY HÁBORÚ