VOLT EGYSZER EGY HÁBORÚ

Háború elnevezést adták neki. Cinizmustól, vagy bölcs előrelátástól vezérelve némelyek hamarosan az „első\" sorszámot illesztették a világméretűvé terebélyesedett háború neve elé. S miután később valóban jött egy újabb, s még nagyobb összecsapás, a Nagy Háborút a továbbiakban már csak első világháborúként emlegették.
Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmati rendszer újrafelosztásáért indult. Bár valamennyi résztvevő nemzet meg volt győződve arról, hogy gyors támadássorozattal legyőzheti ellenfeleit, és fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négyévnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. Az elnevezés megváltozása ellenére az első világháború a magyarság számára kiemelkedő jelentőségű „Nagy Háború\" maradt: végkimenetele sorsdöntően meghatározta az egész XX. század történelmét, s következményei a mai napig hatnak.

Az iskola aulájában látható kiállítás az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából készült. Bár sem a háborúban, sem az utána következő felfordulásban nem vált harcok színterévé ez a vidék, tengernyi szenvedés várt a bükiekre is.
Közel ötszázan vonultak be a harcoló seregbe, nagy részük az orosz frontra került. Tudomásunk szerint pontosan százan soha nem tértek vissza. Nevük a templomparkban, az 1926-ban felállított hősi emlékmű márványtábláján olvasható. Néhány hősi halált halt katona neve: Enzsöl János, Gyurátz Pál, Fekete Sándor, Landauer György, Patthy Sándor, Szanyi Ferenc, jellegzetes büki nevek, leszármazottaik ma is köztünk élnek.

A jelen kiállítás anyagát egy sopronkövesdi fiatalember, Kelemen Tamás kölcsönözte. Nyolcadikos korában talált egy összelapított fém bögrét, ami az első világháború időszakából származott. Nagypapájával sokat bújták a háborús könyveket, beszélgettek az olvasottakról, és ez felkeltette a nyolcadikos fiú érdeklődését.
Környékünkről sok világháborús fegyvert, használati tárgyat, korabeli katona viseletet, jelvényt, kitüntetést, fényképeket, levelezőlapokat gyűjtött össze. Középen egy tiszti egyenruha látható, a tiszti sapkát szilvamérőnek nevezték, a közlegények sapkája barna színű volt, babmerő elnevezéssel. A paravánokon a világháború története olvasható.
A két szélső tárlóban a kor fegyverei, használati tárgyai láthatók. Megtalálható itt egy korabeli „adathordozó\", a dögcédula, amire a katona személyes adatait írták. Nyakban viselték azt a fémtokot, halál esetén ez alapján azonosították az elhunyt katonát. Középre kerültek az írásos emlékek, képeslapok, frontról hazaírt levelezőlapok.

„A kiállításhoz jó nézelődést, böngészést kívánok, és azt kérem, beszélgessetek otthon nagyszüleitekkel a régmúlt eseményeiről, hátha őriz a családi legendárium a régmúltról, akár a Nagy Háború időszakából egy történetet, amit még nem hallottatok és majd ti is továbbmesélhettek\" - kérte az iskola diákjait Böcskör Katalin történelem szakos tanárnő, aki az emlékező kiállítást megnyitotta.

Böcskör Katalin