2022. december 5. hétfő
[Répcevidék]

Virágok fekete szélben…

Megfagyott láván a kövek között
pernyét sodor a fekete szél,

kezében gyönge Hétszínvirággal az
utolsó ember, a vak költő beszél...
Beszél, beszél, motyog magában, ...
a béna varjú némán felsikolt:
- A virágot! A virágot... nekik miért
nem mutattad?! A szépség neked
mondd, csak ennyi volt? Összezagyvált
verseid miatt nincs most mező, nincs ősz,
nincsen szerelem,...
hever körül ezernyi csont,
s nem lesz neked sehol kegyelem.
Égett arcához nyúl a költő;
- Igen... tudom, a bűnös én vagyok,
a szépet, a szépet mindig veszni hagytam,
mert mindenki rajtam kacagott.
Nincs többé nap, nincs éj, nem lesz
túlvilág, jussát a holt anyag most
visszavette, s a szépet már, - mint
pisla lángot - nem őrzi más,
csak a Tűzvirág...

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.