Vers a Költészet Napjára

Nem számít ki vagyok, csak hogy miként élek,
Tetteimből születik úgyis a véleményed.
Nem számít hogy ismersz, vagy csak láttál egyszer,
A szemembe nézve nem vagyok más csak ember.

Mindenki egyforma lenne? vagy tán mégsem.
Neked, nekem, bárkinek van saját egyénisége.
Mielőtt beszélsz, halgass ahogy a vihar is csendes
azelőtt hogy tomboló erejét megmutatná neked.

Hunyd be szemed, képzeld el ki vagy, ki lehetnél
Én is ezt teszem mikor köszöntöm a naplementét,
Papír vagyok kire firkál a sors, majd eldob a szélbe,
Egy szikla vagyok mit a hullám mos reggel, éjjel.

Nádszál vagyok, Gyökerem a földbe kapaszkodva
Állja a szelet az árt, a napot a holdat,
Egy csepp világunk hatalmas tengerében,
Egy ember Európa kis Szívében.