Vers a Költészet Napjára

A rút kiskacsa fürdik,
A társadalom fekete tavában
Melynek vize zavart,
S koszos mostanában.

Úszik a szennyben némán,
Vár, s tűri a kínokat,
Hogy a kisgyerek is odébb áll,
Ki eddig dobta a kenyér darabokat.

A kacsa tolla piszkos,
Ragad a szenny. és a szeméttől,
Ki segítene nincs most,
S könny csordul csöpp kis szeméből.

Elkorcsosult a világ,
S korccsá lett a kacsa is,
Eltűnt egy eszme, mi helytállt,
Kezdetektől, évezredekig.

A közöny a pénznek szolgája,
S mindenki behódol neki,
S délre a kacsa el nem száll,
Csak a fekete tóban úszik.

Eljön az idő, hogy a tóból
Kijön, s lerázza tollait,
S a naplementébe mi ragyogó
mint a kristály, elszáll.

Makkai Roland