Történészi pálya indul?

Szüleivel együtt dolgoztam, fiuk előmenetelét, terveinek alakulását magam is nyomon követhettem. A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 13. kötetének bemutatójára Bükön és Csepregen került sor. Mindkét kisvárosban az egykori tanár, dr. Vigh Kálmán történész méltatta az ifjú szerző munkáját, amelyhez Németh Sándor, Bük Város polgármestere írt rendkívül színvonalas, térségi és időbeli helyzetelemzéssel összekötött ajánlást. Beszélgetésünk fonalát azonban egy kicsit korábbi időszakról indítjuk.

Hogyan keveredett egy tipikusan természettudományos beállítottságú pedagóguscsalád gyermeke a történészek táborába?
Szerettem a matematikát is, de valahogy mindig a történelem volt az, ami legjobban lekötött. Általános iskolában és a gimnáziumban is nagyon jó tanáraim voltak. A Bolyaiban dr. Vigh Kálmánnak nagyon sokat köszönhetek. Dilemma előtt álltam, hogy informatika vagy történelem legyen az egyetemi tanulmányaim iránya, aztán a történelem mellett döntöttem, de kiegészítő szakként az informatikával is foglalkoztam.
Hogyan kerültél kapcsolatba Felsőbüki Nagy Pállal, a politikussal?
Volt egyszer egy szeminárium Gergely András tanár úrnál, ahol mindenkinek ki kellett választani egy vármegyét, s meghatározott szempontok szerint azt kellett vizsgálni Kossuth Lajos tudósításai alapján, hogy az 1832-36-os országgyűlésen miként szerepelt az adott vármegye. Ennek a hatalmas, nyomtatásban is megjelent ötkötetes műnek a végén van egy névmutató, abban megtekintettem a Sopron vármegyei követet, Felsőbüki Nagy Pált, és megállapíthattam, hogy a legprominensebb résztvevői körben szerepelt felszólalásai mennyiségét illetően. Így az ő politikai pályafutását választottam szakdolgozatom témájául.
Kik segítették kutatómunkádat?
Szakmai segítséget Gergely András és Erdődy Gábor tanár uraktól, illetve Dobszay Tamástól és Pajkossy Gábortól kaptam. Itt helyben pedig feltétlenül ki kell emelni Sági Ferencet, aki a forrásokkal kapcsolatosan adott útbaigazítást.
Hogyan született meg a könyv?
Menet közben voltak folyamatban kutatások, amelyeket a szakdolgozat befejezése után folytattam, s arra gondoltam, hogy ezek talán érdemesek a megjelentetésre. A szakdolgozatot elküldtem Gyurácz Ferencnek a Vasi Szemle szerkesztőségébe azzal a szándékkal, hogy egy-két részlet talán a folyóiratban megjelentethető lehet. Beszélgetésünk alkalmával felhívta a figyelmemet a Magyar Nyugat Könyvkiadónak Történeti Kiskönyvtár sorozatára. Beadtunk egy pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz, ami sikeres volt. Emellett Bük polgármestere, az önkormányzat, egyesületek és intézmények teremtették meg a kiadás anyagi feltételeit.
Mi ragadta meg a fantáziádat Felsőbüki Nagy Pállal kapcsolatosan?
Az első problémám az országgyűlési tudósítások áttanulmányozása során is az volt, hogy van egy politikus, aki hihetetlenül aktív, nagy tekintély, és nagyon keveset tudunk róla. Ha elolvassuk a róla készült két jelentős szakirodalmat, Barta Istvánét és Varga Jánosét, akkor hellyel-közzel teljesen ellentétes véleményeket kaphatunk. Vitatott politikai besorolása, illetve az, hogy magánügyei mennyire befolyásolták politikai szereplését. Tehát van egy jelentős személyiség, akiről csak nagyon keveset tudunk, és az is ellentétekkel teli. Az elején én is el akartam dönteni, hogy Nagy Pált jónak vagy kevésbé pozitívnak értékeljem. Aztán rájöttem, nem ez a lényeg, hanem az, hogy megpróbáljam a forrásokból összeszedhető összefoglaló életrajzot feltárni. Arányosan beemelni a már meglévő ismereteket és a hiányzókat is. Az elején úgy gondoltam, hogy egy kicsit majd meg kell védeni, de menet közben rájöttem, hogy nem szorul rá, nagy jelentősége mellett sok olyan érdeme van, amit nem lehet elvitatni tőle. Olyan időszakban vállalt fel jelentős, előre mutató kérdések melletti kiállást, amikor ezzel mindenképpen kiemelkedett politikai környezetének átlagából. Arra törekedtem, hogy a kutatásaim során előkerült szétszórt mozaikdarabkákból helyükre illesztésük után összeálljon Nagy Pál portréja, s éljen az utókor emlékezetében.