Szarka Géza emléknap

Szarka Géza emléknap

Büki Attila költő, drámaíró és festőművész kezdeményezésére Dr. Szarka Gézára emlékeztek november 30-án Bükön. A szülőháza helyén álló épületre emléktábla került, a művelődési központban pedig bemutatták most kiadott regényét.

A megemlékezés a Keltike Népdalkör gyönyörű énekével kezdődött. Büki Attila lírai bevezetővel emlékezett Szarka Gézára és egykori szülőfalujukra. Az író fia, Szarka István mérnök a jelenlevő szépszámú családtag nevében köszönetet mondott a szervezőknek és támogatóknak a rendezvényért. Meleg szavakkal emlékezett vissza édesapjára és büki gyökereikre. Dr. Gyurácz Ferenc irodalomtörténész röviden ismertette Szarka Géza életútját, értékelte irodalmi munkásságát. A Popovits Ferenc kőfaragó által készített emléktáblát Szarka István, Németh Sándor polgármester, Büki Attila és dr. Gyurácz Ferenc leplezte le.

Az ünnepség Szarka Géza: Fütyül a bánya c. regényének bemutatásával folytatódott. A könyvet a Magyar Nyugat Könyvkiadó jelentette meg. A bt. vezetője, dr. Gyurácz Ferenc elhelyezte a kiadványt az író életművében. A regény, mely a mély érzésű szerző olvasmányos munkája, egy ifjú bányamérnökről szól. A bányatulajdonossá vált fiatalember a menedzsmenttel szemben a dolgozók mellé áll. A pergő cselekményű műben szerelmi szál is bonyolódik. A regény jó kedvű humora is segíti, hogy az olvasók megszeressék és felfedezzék a büki születésű írót. Az előzményekről beszélt Büki Attila és hozzászólásában Csóka József is. Attila gyermek korában hallott a szerzőről, de elfeledkezett róla. Dr. Szele Ferenc kérésére tanulmányozta munkásságát. A múlt évben a Szarka Géza által alapított, székesfehérvári Vörösmarty Irodalmi és Művészeti Társaság segítségével ismerte meg Szarka Istvánt, s tőle értesült a még kiadatlan kéziratokról.

Szarka Géza 115 éve, 1897-ben született Felsőbükön. Fiatalon elveszítette szüleit. A soproni bencés gimnázium ösztöndíjasa lett. 1915-ben önként beállt a közös hadseregbe. Az orosz fronton megsebesült, felépülése után az olasz harctérre került. Hősies magatartásáért több kitüntetést, 1926-ban pedig vitéz címet kapott.

A háború után, Eötvös kollégistaként rövid írásokat publikált. 1921-ben magyar-német szakos tanári oklevelet, majd bölcsésztudományi doktorátust szerzett. Közben 1922-ben megnősült, s ugyan úgy hat gyermeket neveltek fel, mint szülei. A székesfehérvári leánygimnázium tanára, majd 1941-1948. között igazgatója volt. Az iskolák államosítása elleni fellépése miatt 1949-ben elbocsátották tanári állásából. A püspöki könyvtárban dolgozott, majd 1956-1958. között, nyugdíjba vonulásáig általános iskolában tanított. Közben helytörténeti kutatásokat is végzett.

Az újságcikkek mellett az 1920-as évek második felétől írt regényeket, drámát, rádiójátékot, ifjúsági regényt, melyek közül négy 1943-ig nyomtatásban is megjelent. Irodalmi, bölcseleti tanulmányai, művelődéstörténeti esszéi különböző folyóiratokban láttak napvilágot. 1964-ben novelláskötete, 2003-ban - jóval az 1974-ben bekövetkezett halála után - jelent meg helytörténeti munkája. Több kézirata még kiadásra vár. Közülük jelent meg Bük város önkormányzata és mások támogatásával regénye.