2022. december 1. csütörtök
[Répcevidék]

Makkai Roland versei

Makkai Roland versei

Makkai Roland:
Virágok

Ott fekszel a napsütötte réten,
Hajad ékesíti a szál virág,
Mit az imént szedtél éppen,
Mit neked szánt e csodás világ.
Neked dalol minden madár,
Neked ragyog a nap fényesen,
A te mosolyod csak oly vidám,
Mi a virág méznél is édesebb.
Tied a föld és tied az ég,
Tied az egész világ,
Mert én lehetnék az a rét,
S te lehetnél a legszebb virág.


Makkai Roland:
Stagnáló

Járok s kelek fel s alá,
Szobámba négy fal között,
S gondolkodom, tehát vagyok,
Hogy Kedvem hova költözött,
Kelek, fekszem minden nap,
Fülemben ugyan az a dal,
Ember már megint csak lebegsz,
Nem tudod mit kezdj magaddal.
Pénz nem kell ugyan minek?
Nem köt le semmiféle vagyon,
A költekezés nagy örömét,
Inkább rátok hagyom...
A boldogságot kerestem évekig,
S minduntalan de hiába,
Nem jár effajta luxus úgy látszik,
Minden ember fiának.
Cél nélkül nem más,
Csak unalmas az életem,
Csinálhatok bármit bárhol,
Egyenlőre ez jár énnekem....
S hiába próbálok változtatni
csöbörből vödörbe jutok,
Akár hogy szaladok előre,
Mégis hátrafelé futok.

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.