Makkai Roland versei

Makkai Roland:
Virágok

Ott fekszel a napsütötte réten,
Hajad ékesíti a szál virág,
Mit az imént szedtél éppen,
Mit neked szánt e csodás világ.
Neked dalol minden madár,
Neked ragyog a nap fényesen,
A te mosolyod csak oly vidám,
Mi a virág méznél is édesebb.
Tied a föld és tied az ég,
Tied az egész világ,
Mert én lehetnék az a rét,
S te lehetnél a legszebb virág.

Makkai Roland:
Stagnáló

Járok s kelek fel s alá,
Szobámba négy fal között,
S gondolkodom, tehát vagyok,
Hogy Kedvem hova költözött,
Kelek, fekszem minden nap,
Fülemben ugyan az a dal,
Ember már megint csak lebegsz,
Nem tudod mit kezdj magaddal.
Pénz nem kell ugyan minek?
Nem köt le semmiféle vagyon,
A költekezés nagy örömét,
Inkább rátok hagyom...
A boldogságot kerestem évekig,
S minduntalan de hiába,
Nem jár effajta luxus úgy látszik,
Minden ember fiának.
Cél nélkül nem más,
Csak unalmas az életem,
Csinálhatok bármit bárhol,
Egyenlőre ez jár énnekem....
S hiába próbálok változtatni
csöbörből vödörbe jutok,
Akár hogy szaladok előre,
Mégis hátrafelé futok.