Költészet napja Meszlenben

Egész életünket végigkíséri az irodalom. Óvodásként, kisiskolásként már találkozhatunk vele, és szinte minden korosztályt megérint, hiszen a szerelmi csalódások, vagy éppen a pillanatnyi boldogság érzete egyformán megszólalhat a líra nyelvén. Manapság már nem annyira divatos verseket olvasni a fiatalok körében, mégis vannak olyan költemények, amelyek hallatán az ember libabőrős lesz. A költészet napja szerintem erről szól: hogy valami több év, sőt több száz év után is ilyen hatást tud kiváltani belőlünk, emberekből - megérdemli hát az ünnepnapot! Én, mint a Nemzeti Művelődési Intézet közművelődési asszisztense igazán fontosnak tartom, hogy mindez eljusson a fiatalokhoz, az idősekhez egyaránt, és méltóképpen emlékezzünk erről a napról.
A magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni kultúránkat, nyelvünket, történelmünket. A verseken keresztül pontos rajzot kapunk minden korszakról, társadalmi, kulturális és gazdasági állapotról.
Ez a megemlékezés sajnos idén országszerte, így Meszlenben is új formát kell, hogy öltsön - online módon kerül megrendezésre. A falu lakosainak több körből álló, az alkalomhoz íródott kvízkérdéseket kell megoldaniuk és visszaküldeniük a megadott címekre, illetve többen közülük egy kis online műsorral is készülnek.
Balázs Anikó
„Én költő vagyok, de nem kell dicsőség,
ne ünnepelje bennem senki hősét,
ily ünneplést én Istenre hagyok.
Ő az, hogy nincs nagy,
kinél nincs nagyobb.
Versem azé, ki szívem versbe kérte
és nékem elég a barátság érte."
(József Attila)