2022. december 5. hétfő
[Répcevidék]

Két szép vers a költészet napja alkalmából

Két szép vers a költészet napja alkalmából

Pődör György:
Egy kiállítás képe alá
(Horváth István festőművésznek)

Valaha a világ volt egymaga,
erdők, mezők, kakukkos páskomok,
virgonc patak, ibolyák illata,
mára házak, többnyire már romok.

Enyészeté a büszke kastély,
a park, az égbe nyúló ősfenyők,
baglyokkal együtt az unalmas éj
belakta már a szakadt háztetőt.

Hová tűntek pazar-fényű termek,
hová ti táncolók, s te, bálanya?
Hol is álltam egykor én, a gyermek,
és miért is nem megyek már haza?

Csak farsangi jelmez rajtam a kor,
ugye, s szomszéd teremben én vagyok?
De jaj! Nem csillárfény, csupán a por,
ami a kósza pókhálón ragyog.

Üres a könyvtár. Ajtón nagy lakat.
Bedeszkázva merengnek ablakok:
- az emlékek felújítás alatt -
magukba néznek, akár a vakok.

Eltűnt a Kurtág, s minden bányató,
az Idő elúszott arany-keszeg,
akár a patakvíz, az áradó,
a mederben most szemét szendereg.

Egy kis falu a semmi közepén.
Szélső ház. Máriával kis angyal:
mint gyermek, egykor innét jöttem én,
s most itt e kép, amely megvigasztal.

Szülőfalumra emlékezve - 2013.

 

Dénes József:

Jöjj el hozzánk

Demokrácia jöjj el hozzánk,
Mutasd népünknek szabadság-orcád.
Hogy senki se féljen,
A dolgozó szabadon éljen.
Ne csak szerepet játsszunk, mint gyermek,
Tűnjenek el a félelmes vermek,
Hol újra születik a rabság.
Szülessél, támadj fel igaz szabadság!
Szerep helyett alkotókat,
Népünkért küzdő törvényhozókat.
Adj a honnak felelős alkotókat,
Akik a köz javáért,
Nem önös akaratáért,
Mindnyájunkat képviselve,
Foglalnak helyet termedben.
Hol tervezik a mát, a holnapot
Mindnyájunkért
(1993)

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.