Csepregiek a Daruvári Jankovichok nyomában

Különös céllal érkeztek látogatók 2012 októberében Tirolba, Achenkirch községbe, ahova az ausztriai hegyi tavakat kedvelő nyaralók, télen pedig a síelés szerelmesei szoktak járni. Ezúttal Csepregből azért ment oda küldöttség, hogy sokévi hazai és horvátországi kutató és feldolgozó munka után feltárja egy olyan hajdani horvát-magyar földesúri család utolsó, ausztriai életszakaszának emlékeit, amelynek sok kapcsolata volt Csepreggel. A gazdag szöveges és képi eredményeket, tanulságokat hozó utat ketten tervezték és szervezték: Kissné Krály Mária, Csepreg Város Horvát Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke és Balogh Jánosné Horváth Terézia, Csepregből elszármazott néprajzi és helytörténeti kutató.
A küldöttség felkereste Daruvári Jankovich Gyula és családja emlékhelyeit: egykori nyaraló- és lakóházait, azokat a templomokat, ahova jártak, és sírhelyük még ottmaradt emlékköveit (1. kép). Csak a helyszínen juthattak a csepregiek életszerű adalékokhoz, kaphattak kiindulási pontokat a további kutatáshoz és hagyományápoláshoz. Speciális csepregi ajándékokat vittek a munkájukat segítőknek (például daruképes Jankovich-címeres téglát és bort a Horváth József és György testvérpártól).
Ennek a nemesi családnak a Daruvári előnevét 1765-ben szerezte Jankovich Antal (Pécs, 1729 - Buda, 1789) földesúr és politikus, aki 1772-ben grófi rangot is nyert. Nagy uradalmakat vásárolt egyrészt Horvátországban (Szlavóniában, az egykori Pozsega vármegyében, Daruvár környékén), másrészt Magyarországon (az egykori Sopron vármegyében, Csepreg környékén). A csepregi Boldogasszony kápolnában nyugszik feleségével együtt. Utód nélkül hunyt el, ezért a birtokait egyetlen fiútestvérére, Jánosra (Pécs, 1731 - Sopron, 1798) hagyta. Előnevüket együtt kapták, de grófi rangját nem örökítette rá. - János tovább gyarapította a szlavóniai birtokot. 1794-től császári és királyi udvari tanácsos volt. - Jánosnak egy fia érte meg a felnőttkort: Izidor (Biskupec, 1789 - Csepreg, 1857). Ő sem volt gróf, csak a felesége, akivel 1811-ben házasodott össze. Izidor császári és királyi aranykulcsos kamarási rangot nyert 1815-ben. - Izidor egyetlen fia, Gyula (Pakrác, 1820 - Bécs, 1904) 1854-ben szintén gróflányt vett feleségül, de addig fáradozott, míg el nem érte, hogy 1857-ben családja második grófságát megkapja. Engedélyezték, hogy örökölje Jankovich Antaltól, de saját politikai tevékenységével is kiérdemelte. Csepregen ő építtette 1869-ben a leomlott régi templom helyett a Boldogasszony kápolnát, amelyben a falon függ védőszentjének, Gyula pápának az arcképe. - Két lánytestvére a csepregi uradalom területén nyugszik.
Az utolsó férfi családtag, gróf Daruvári Jankovich Gyula a politikai nézeteltérései miatt eladta horvátországi és magyarországi birtokait, és áttelepült a „semleges" Ausztriába, ahol felesége, Montbel Lujza (Ivánc, 1836 - Achenkirch, 1923) rokonai laktak. Még Csepregen rendezték meg 1883-ban idősebb lányának, Máriának (Daruvár, 1855 - Drenovác, 1918) az esküvőjét, aki aztán Szlavóniába költözött. Menyasszonyi fátylát és koszorúját azonban Csepregnek adományozta: bekeretezve ott függ az apja által alapított kápolnában a falon. Gyula fiatalabb lánya, Anna Erzsébet (Daruvár, 1859 - Bécs? 1933?) a szülőkkel 1884-től a Bécs melletti Kalksburgban élt. Ott kezdődött (németül) levelező barátsága a Winnetou népszerű írójával, Karl May-val. (Évekkel később hidegültek el, amikor nyilvánvaló lett az író sok szélhámossága.) 1892-ben bécsi lakásra tett szert és Achenkirchben a tó partján telket vett a Jankovich család, ahova a következő évben osztrák falusi stílusú úri villát építtettek, melynek a „Kreuzhof" nevet adták Krisztus keresztjének a tiszteletére. Kis házi kápolnát is emeltek mellette, amely „Kreuzkapelle" elnevezést nyert. Azt már csak fényképen láthattuk (2. kép). Szülei halála után a családtalan maradt Anna Erzsébet 1930-ban eladta az ingatlanokat, majd teljesen elszegényedve halt meg. Most teljesedik ki ez a kép az új információk révén.
Utunk végén arra gondoltunk, hogy ha Gyula sírköve is, a maga FAMILIE (= család) feliratával Csepregre kerülhetne, a Jankovics Gyula által építtetett, a nevét is a kapuja fölött viselő kápolna mellé, akkor szimbolikusan egyesülne a család. Milyen szép lenne!