A keresztény világ Húsvétja

„Jeruzsálemen kívül van egy csupasz, sárga
kõbõl való szikla, csúf és kemény, mint a koponya.
Ebbe a sziklába nagyon régen rést hasítottak.
Keresztet állítottak bele, és arra feszítették a
mi Egyetlenünket, aki igaz volt és betöltötte a törvényt.
Isten ebbe azért egyezett bele, mert meg
akarta mutatni, hogy igazságos, hogy a bûnt
átok és bûnhõdés követi. Isten azonban a gonosz
minden átkát és bûnhõdését rárakta arra az Ártatlanra,
aki önként ment a halálra. Ezért a golgotai
szikla a világ legszentebb helye. Ott az ember
megáll, mint bukott bûnös. Épp úgy, mint Péter
nagypénteken….” (Griertz Bo ev.p.) Húsvét Jézus
halálának és feltámadásának az ünnepe. A keresztények
a húsvéti titkot ünneplik: Jézus élete
magában hordozza szenvedését, szenvedése
halálát, halála pedig a feltámadását.
De mindezen túl a természet éledését, egész
ünnepkört jelent. A húsvét elõtti vasárnap virágvasárnapon
hagyomány a zöldágjárás. Nagycsütörtökön
a katolikus vidékeken elnémulnak a
harangok, jelezve Jézus szenvedésének kezdetét.
Nagypénteken emlékezünk Jézus keresztre
feszítésére, szenvedése a passiójátékban éled
újjá évrõl-évre. Nagyszombaton újra megszólalnak
a harangok, elkezdõdik a készülõdés az ünnepre.
Húsvétvasárnapján feltámadási körmeneten
vesznek részt a hívõk. Húsvéthétfõ a locsolkodás
napja, ahol a víz a megtisztulás jelképe.
Húsvét utáni vasárnap a fehérvasárnap,
amikor is régen a lányok fehér ruhába ötöztek.
A hagyományok, azok jelentése az idõk folyamán
átalakult, vagy elévült, de húsvét, a tavasz
az újrakezdés ünnepe.