A fény ferde fonalán. Galiotti Csaba könyvbemutatója Górban

A szerzővel a kiadó vezetője, dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, az ELTE-SEK egyetemi docense beszélgetett. A professzor úr bevezetőjében szólt a költészet jelentőségéről. Majd felolvasta Csaba, Ősz című gyönyörű versét, melyet Paul Verlaine Őszi chansonjával hasonlított össze.
A beszélgetés során megtudtuk, hogy a nemes származású Galiotti-család olasz gyökerekkel rendelkezik. A szerző fiatal korában aktívan sportolt - első osztályú kardvívó volt. A másokon segítés, a gyógyítás hajlama, a természet és az állatok szeretete az Állatorvosi Egyetemre vezette. A fővárosból a nyugati végekre került, s 47 évig állatorvosként dolgozott Bőben és környékén. Kézügyessége révén foglalkozott hajó- és repülőmodellezéssel. Művészi hajlamai is korán kibontakoztak. Festett, színdarabokban és más műsorokban is szívesen szerepelt - előadói képességét versei felolvasása során most is megmutatta. Diákkorában és munkája mellett is írt költeményeket, rövidebb és hosszabb prózát. Néhány írása heti- és havilapokban jelent meg, de sok visszautasítással is találkozott - három regénye még kiadásra vár. A Répcevidéki költők antológiája és a köré csoportosuló szerzői csapat együttműködése újabb lökést adott munkájához. Ez vezetett első kötete, A fény ferde fonalán kiadásához. A mű a Kőhatár Alapítvány támogatásával jelent meg. Borítóján Turcsán Miklós festőművész alkotása, a lehulló zászlók közül kilépő sötét ló - utalva Csaba küzdelmeire - látható.
A jelenlevő két költőtárs, Sárváry László és Orbán György az alkalomra írt, illetve Csaba verssoraiból összeállított költeménnyel köszöntötte a szerzőt. Elhangzott két zenemű is, melyek korábban versírásra ihlették a poétát.
Fűzfa tanár a rendezvényt zárva meghatottan idézte Claude Roy francia költő szavait: „Az irodalom tökéletesen haszontalan, egyetlen haszna, hogy élni segít." A humorban is gazdag, de bensőséges hangulatú könyvbemutató végén a szerző örömmel dedikálta művét.
Sági Ferenc

Jó egészséget és még sok szép verset, újabb köteteket kívánunk Galiotti Csabának a következő évtizedekben is.

Galiotti Csaba: Advent

Csak várjuk remegőn, összebújva,
De a gyerekekben már ott van az öröm,
Várjuk boldogan, kipirulva,
S várjuk, ha már senki sem köszön.

Nagy most a csend, feldőlt a Rend.
Minden és mindenki Hozzá kiált.
Már nem tudjuk, kit látunk az utcasarkon,
Rongyos koldust vagy a visszatért Királyt?

Ha mégsem Ő az, ne féljetek, megígérte,
Hogy fénylő Dicsőségében még megjelen,
S ott lesz mindenki, jeles és jeltelen,
Amikor megnyílik fölöttünk az ég,
de addig tiszta oltáron szívünkben
Négy gyertya ég, örökre ég...