2020. szeptember 19. szombat
[Répcevidék]

Trianoni emlékmű Szakonyban

Boros Rudolfné
Trianoni emlékmű Szakonyban

Minden település, közösség életében meghatározó szerepet kapnak az ünnepek, hagyományok, múltra történő emlékezések. Így van ez Szakonyban is, ahol az idei évben trianoni emlékmű állítását tervezi a település vezetősége. Az ünnepi átadására a tervek szerint 2020. június 4-én kerül sor.

Az elképzeléstől a megvalósításig vezető útról, a közösség, jelképek erejéről kérdeztem az ötletgazdát, Kövesi Gábor alpolgármestert.
- Az emlékmű gondolata nem a történet eleje. Gyermekkoromban Szakonyban, nagypapa padlásán kutakodva sok érdekes dolog közt találtam egy emlékérmet: „A Magyar Felvidék felszabadításának emlékére, 1938" - 7-8 évesen rácsodálkoztam, hogy körülöttünk is Magyarország van.
Később a történelmet mint tantárgyat Dénes József általános iskolai osztályfőnökömnek és történelemtanáromnak köszönhetően szerettem meg. Mellette Király Mária a magyar irodalom és nyelv szeretetét plántálta belém, akitől József Attiláról mint nem kommunista költőről tanulhattam. A versek szeretetének köszönhetem, hogy a Psalmus Hungaricus című költeményt nem Nagy Feró előadásában ismertem meg, hanem előbb, mint Dsida Jenő költő versét. Az olvasás adta azokat az élményeket, ismereteket, amik elindítottak az úton. Korán olvashattam többek közt Nyírő József, Wass Albert, Tamási Áron műveit.
A rendszerváltás után egyre több elhallgatott ismeret birtokába juthattunk. A kitáruló világban pedig sok új barátom lett. Köztük írok, költők, művészek, politikusok, régi nemesi családok tagjai. Az elcsatolt országrészek MAGYARJAI a nemzeti együvé tartozást erősítették meg bennem. Megmutatták, hogy kisebbségben élve a magyar nyelv, közösségi összetartás, hagyományok megélése példamutató lehet számunkra is.
Soha nem kell lemondanunk semmiről, ami haza, nemzet, család. Ezért igenis fontosnak tartom, tartjuk, hogy az idei 100 éves szomorú évfordulón emlékművet állítsunk. Jelet! Ezzel is felhívva figyelmünket, hogy „Voltunk, vagyunk, leszünk!" (Koós Kálmán).
Az elképzelés sok támogatóra talált, mind lelki, mind anyagi oldalról. A falu majd' teljes lakossága biztosított minket.
Az emlékmű egy tölgyfából faragott kopjafa, amit egy csíkjenőfalvai székely fafaragó készít el. Ez az én személyes vállalásom. A fogadó talapzat és park kialakítása az önkormányzat és a közösség közös munkálja lesz.
Amikor felkértek, hogy legyek újból a szakonyi képviselő-testület tagja, az én feltételem és vállalásom a faluközösség újjáépítése volt. Ebben nagy segítség a már meglévő Katolikus Ifjúsági Klub és az újonnan alakuló Együtt Szakonyért Egyesület. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a meginduló közösségi életben a falu mindkét felekezete (evangélikus és katolikus) örömmel részt vállal. Az alpolgármesteri tiszteletdíjamból a falu közösségét és más jótékony szervezetteket támogattam, és fogom támogatni. Ezek lehetnek pénzbeli juttatások vagy apróságok, mint a kis matrica húsvétkor, amelyet akár az autónkra kiragasztva jelezhetjük, hogy egy közösséghez tartozunk.

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.