Látogatás az ezerarcú levendula hazájában.

Érkezésünkkor először a Vár büfé kínálatából választhattunk reggeli frissítőket.
Az álmosság űzők elfogyasztása után nekiindultunk, hogy múltunk egy darabkájával megismerkedjünk.
Lovagi ruhába öltözött tárlatvezetőnk segítségével, bepillantást nyerhettünk a hintó- és kocsi múzeum, valamint a vadászati kiállítás és fegyver kiállítás rejtelmeibe. A bejáratnál egy idézet fogadja a látogatót, gróf Széchenyi Istvántól: „A múlt megbecsülésén épül a jelen." A kiállításon végig érezhető az idézetben található szemlélet. A múzeum alsó szintjén, különböző társadalmi rangú emberek -orvosok, főurak, - hintóit láthattuk. A hatalmas kiállító teremben helyet kapott még többek között postakocsi, tűzoltókocsi, talyiga, az orosz vidékekről ismert trojka, lovas szán, paraszti szekér, valamint régi gazdasági gépek.
A felső szinten művészien megmunkált puskák, szablyák, kardok, ágyúk, páncélok mutatták be a lovagi korban használt fegyverzetet és öltözetet. A múltidézés után átsétáltunk a váristállóba, amely ma is az eredeti rendeltetése szerint működik. Lovagi tornák, lovaskocsizások, lovastáborok nélkülözhetetlen résztvevőinek, gyönyörű paripáknak a lakhelye. Sümegtől a Történelmi Élményparkban búcsúztunk, ahol a hadigép kiállítással, ezen belül is az ostromgépekkel, kőhajító géppel, dárdavetővel ismerkedtünk. Továbbhaladva a Balaton felvidéken, rövid pihenőt tettünk Révfülöpön egy ebéd erejéig.
A gyönyörű napsütötte délutánt, a levendula és visszhang hazájában, Tihanyban töltöttük.
A páratlan szépségű félsziget, rengeteg látnivalót kínál a kirándulók számára. Csoportunk először a Bencés Apátsági Múzeumot fedezte fel idegenvezető segítségével. A látogatóközpontban filmvetítéssel kezdődött a tárlatvezetés, ahol bemutatták a szerzetesi közösséget, melynek az apátság az otthona, és amely Tihanyért és környékéért dolgozik. A templom épületébe átsétálva szembesültünk, az arannyal gazdagon díszített oltárokkal és falképekkel. Érdekességként megtudhattuk, hogy a fából készült hatalmas szószék, harminc évig készült és egy ember keze munkáját dicséri. A tihanyi bencés monostort I. András király alapította, akinek a sírja az altemplomban található. Az alapító oklevél a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt írásos emléke a magyar nyelvnek, mert latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Az eredetit Pannonhalmán őrzik, csoportunk a teljes mértékben hű másolatot láthatta. Továbbhaladtunk az apátsági épületbe, ahol felkerestük azt a szobát, melyben az utolsó magyar király IV. Károly és Zita királyné a száműzetésük előtti napokat töltötték. Idegenvezetőnktől elköszönve, kötetlen időtöltés következett: fagyizás, sörözés, borozás, séta és nézelődés a Pisky sétányon, gyönyörködés a balatoni panorámában. Programunk a városnéző kisvonattal tett barangolással folytatódott.
Körbejártuk a félszigetet: a Belső tótól kezdve, a kompkikötőn át, a hajóállomásig.
Tihanynak búcsút intve, Csopak felé vettük az irányt, ahol a korai időktől kezdve a szőlőtermesztés és a vízimalmok működése jelentette a fő bevételi forrást. A környező területről hat egykori malom létezése ismert, ezek közül a ma is működőképes Plul-féle vízimalomban tettünk látogatást. A helytörténeti gyűjteménnyel gazdagított ipari műemlék, szépen felújítva várja az érdeklődőket. Házigazdánk részletesen szemléltette a gabonaőrlés fortélyait, valamint bemutatta a régen használatos eszközöket. Csoportunk idősebb tagjai ismerősen szemlélték a látnivalókat, hiszen a 80-as évekig Nagygeresden is működött egy vízimalom, amely nagyobb teljesítményű volt a Csopakinál. Sajnos ma már csak a romjai árválkodnak a Répce partján, a régmúlt emlékeként, amikor még a Vas megyei patakokon is malmok sora őrölte a környéken termelt búzát. Kirándulásunk utolsó állomásaként a Somló hegy közelében lévő Noszlopra érkeztünk, ahol a Lucullus Fogadó vendégszeretetét élveztük egy vacsora erejéig.