Tömörd Község Önkormányzata egy nagyon érdekes kirándulásra hívta településünk jelenlegi lakóit éppúgy, mind az elszármazottakat, az újonnan beköltözőket és az érdeklődőket.
Célunk a tömördi szőlőhegy és környékének meglátogatása volt.
2022. 06. 12-én 11 órakor találkoztunk a buszmegállónál, ahol Kollárits Gábor polgármester úr stílusosan, teljes úszó-menetfelszerelésben fogadta a kirándulásra jelentkezőket. Utalva arra, lehet, hogy úszhatunk a tóban...
Idegenvezetőnk, Sándor Attila volt, aki felvázolta nekünk a kb. 5 km-es útvonalat, s mesélt a területről.
A Fő úton átkelve, a Sisak-közön haladva értünk el tóig, ami a főútról is látható. Napjainkban magánkézben van, s természetvédelmi terület. A tó és az Ablánc-patak között haladva sok érdekes ismeretet tudtunk meg a hódokról. Bódizs Tiborné, Takács Erzsébet mesélt váraikról, a területen élő több családról, láthattuk, hogy milyen munkát végeznek ezek a szorgalmas emlősök.
A patakot hátrahagyva a szigorúan védett lápos részhez értünk, természetesen „messziről" vettük szemügyre, átkelni rajta nagyon veszélyes lett volna. Egy nyuszika figyelt bennünket, furcsán nézett ránk, vajon mit keresünk az ő birodalmában. Végül úgy döntött, nem ismerkedik velünk, inkább továbbáll, s elszaladt...
Tovább indulva úticélunk felé először egy erdős rész következett, majd ligetes részen játunk, végül egy tágas rétre értünk ki, a célállomásunkra: Koledits István erdei házikójához. Már vártak bennünket, hiszen Bódizs Tibor és Nikl Balázs elkészítette a vadpörköltet, István pedig gondoskodott a szomjoltásról.
Széna és pörkölt illata szállt a levegőben. Csend, béke, nyugalom vett körül bennünket. A két gyönyörű vadcseresznyefa alatt az asztalok mellett fogyaszthattuk el a finom ebédet. A csendet csak mi törtük meg, hiszen beszélgettünk, felelevenítettük a régi, gyerekkori élményeket.
Attila egy meglepetéssel is készült: vajban pirított vargányát kóstoltatott meg velünk, ami nagyon finom volt és különleges, köszönjük!
A közös csoportkép elkészülte után a régi tömördi szőlőhegy felé vettük az útirányt. Beszélgettünk arról, kinek volt itt-ott szőlője, hogyan jöttünk fel szüleikkel, nagyszüleikkel azokat gondozni, milyen volt a szüret itt fenn.
Visszaemlékeztünk a számháborúk világára, amit alsó tagozatosként éltünk át itt. Többen közülünk szénát is gyűjtöttünk ezen a részen.
Visszatérve a kiindulási pontunkra, útközben láthattuk az elhagyott Homokbányát, hova a falu lakói jártak homokért.
Mi, kik még ízelítőt kaptunk szüleik, nagyszüleik mezőgazdasági életéből, rácsodálkozhattunk, mennyit fordult a világ napjainkra.
Köszönjük ezt a nagyon érdekes és élményekben gazdag kirándulást!
Gyönyörű táj, ahol élünk. Legyünk tenni akaró, szorgos munkát végzők, tömördiek, mint elődeink voltak!
A kirándulásról Győrfi Szabina készített fotókat, melyeket a