2020. május 28. csütörtök
[Répcevidék]

KEZÉBEN AGYAGBÓL FORMÁLÓDOTT A LÁTHATÓ VILÁG

Először 1995-ben, a várossá válás pezsdítő, mozgalmas időszakában találkoztam vele. Most a nekem küldött leveleit olvasgatom, hogy személyiségét hűen tudjam visszaidézni. Forgatom 1995-ből a Csepregi Lapozgató első számát. A 35. oldalon nyitom ki, ahol őt mint csepregi gyökerekkel rendelkező hazatérőt és mint keramikusművészt bemutattam:

„A történelem minden gorombasága ellenére szerencsésnek mondhatja magát, mert csodálatos szülőket kapott a sorstól, akik nagy szigorral, de végtelen szeretettel, az egyetemes kultúrát és hazaszeretetet bőven osztva, humanista szellemű és humánus emberré nevelték."
A második világháború vége után apja mezőgazdasági kormánybiztosi rangja miatt osztályidegenekké váltak. Főiskolai hallgató sem lett Eperjesy Dórából. Sok átgürcölt év és szakmai bizonyítás után egy külön bizottság előtt nyert két társával együtt diplomát.
Kevesen tudják, hogy „Minden szobrász, az agyagszobrász-keramikus is nehéz szellemi és fizikai megterhelés után jut el a kész műig. (...) Védőételt és veszélyességi pótlékot kap, mint az üvegfúvó és a kohász... Az alkotó fáradtságát nem őrzi az agyag. Ő maga sem, csak az alkotás örömét, a kemencebontások izgalmait követő sikerélményeket" - írtam a fent említett értékelésben. Eperjesy Dóra, ameddig fizikailag bírta, dolgozott. Így élte életét Budapesten, sok-sok évtized óta özvegyen, kicsi nyugdíjjal, önmaga iránt is magas szellemi és erkölcsi elvárással. Templomunkban, múzeumunkban, egyéb intézményekben, családi otthonokban megőrződtek alkotásai.
Csepreg városának többször felajánlotta családja százados értékeit, de eddig Király Árpád kísérletén kívül még egyetlen csepregi városvezető sem fogadta és helyezte el muzeális értékű tárgyait. Fennáll most annak lehetősége, hogy budapesti bérelt otthonából, a lomizók kezéből az „ebek harmincadjára" kerülnek. Mi, csepregiek, ennyire gazdagok lennénk, és ennyire közömbösek? Bízom abban, hogy mégsem, és a városunkhoz kötődő Gerencsér és Eperjesy családok megőrzendő értékei elfogadható helyet kapnak.
Tisztelője: Sudár Lászlóné

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.