Kalandozás Zalában és Lendva környékén.

Nagygeresd Község Önkormányzata az idei évben szeptember második szombatjára szervezte a hagyományos falukirándulást. A nap korán kibontotta sugarait, így az őszi évszak ellenére, kellemes nyári melegben tölthettük a kirándulás óráit. Reggeli frissítőnket Alsóújlakon fogyasztottuk el, majd indultunk is tovább első állomásunkra, Egervárra. Az Egervári Várkastély sokunk által ismert hely, hiszen nyaranta színházi előadásokat látogatunk az udvarán. Magát az épületet, mostani utunk során egy audio guide készülékkel barangolhattuk be, ami részletes leírást adott az építészeti megoldásokról, a tulajdonosokról, a korhű ruházatokról és a rezidencia évszázadok során betöltött szerepéről. A várkastély méltóságteljes falai előtt elkészítettük a csoportképet és tovább haladtunk a következő kirándulási pontra a Gébárti-tóhoz. A parkolóból felsétálva, elénk tárult a patkó alakú tó víztükre és a rendezett környezet. A tó partján található a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház, amely számos kincset rejteget az érdeklődők számára. Az épület formája egyedi kialakítású, hatalmas belső térrel, ami kintről fel sem tűnik a látogatónak. Tárlatvezetőnk bemutatta a fafaragás, a fazekas mesterség és a néprajzi gyűjtemények remekműveit. További érdekességként, a létesítmény központjában egy honfoglaláskori nemez jurta található, korhű berendezéssel. Búcsút intve a rendszeres alkotótáboroknak otthont adó épületnek, ebédelni indultunk a Kiskondás étterembe. A délutáni programokat a Göcseji Falumúzeum és a Magyar Olaj és Gázipari Múzeum megtekintésével kezdtük. A Zala folyó holtága mellett létrehozott szabadtéri gyűjtemény, hitelesen mutatja be egy régebbi kor településszerkezetét. Az ipari múzeum hatalmas fúrótornyok, tartályok, valamint a feldolgozás és szállítás eszközei segítségével jeleníti meg a szénhidrogén feltárás folyamatát. A kiállítási tárgyak közül némelyek beindíthatók, így még életszerűbb a bemutató. A hatalmas terület egyik részén, egy tartály repeszdarabjaiból álló emlékműre bukkantunk. Az alkotás az 1969-ben történt répcelaki széndioxid tartály felrobbanásakor elhunyt kilenc áldozatnak állít emléket. Zala vármegye után, Szlovénia felé vettük az útirányt, ahol elsőként a Lendva-hegyen található Vinarium kilátótoronyhoz érkeztünk. Az 53,5 méter magas toronyból egyszerre négy ország tájait csodálhattuk a szép időnek köszönhetően. A kilátó alatt a helyi gasztronómiát felvonultató kiszolgáló egységek találhatók. A közelben egy drótkötélpálya is fellelhető, amit két vállalkozó kedvű kirándulótársunk ki is próbált. Az adrenalin növelő állomásunk után, elérkeztünk utazásunk utolsó helyszínére a Cuk Borház kedvesen hívogató falai közé. A borház a hegy legmagasabb pontján található, közvetlenül a Lármafa mellett, amit a régi korokban jelzésként, meggyújtottak vész esetén. Csoportunkat a tulajdonos hölgy fogadta több palack pezsgővel, amit az udvaron egy kard segítségével bontott ki, „nyakazott le". A szívélyes fogadtatást követően bevonultunk a borházba, ahol terített asztalok, rajtuk egy parasztgazdaságból származó finomságok vártak minket. A jóízű falatozás közben, öt féle bor kóstolására volt lehetőségünk. Megízlelhettük többek között a Piroska könnye, a Lendvai rizling, és a Hadik vére névre keresztelt borokat. Vendéglátónk ízes tájszólással, humorral tűzdelt előadást tartott a borok történetéről. Garantált volt a jókedv, hiszen szórakoztató előadása nem egyszer nevetésre sarkallta társaságunkat. Közben desszertként házi rétest szolgáltak fel, majd az utolsó bor kóstolásához lementünk a pincébe, ahol házigazdánk dalra fakasztotta az amúgy is vidám csapatot. Búcsúzóul még gyönyörködtünk az alattunk elterülő város esti kivilágításában, és a szomszédos országok fényeiben. Reményeink szerint még sok hasonló, közös élmény részesei lehetünk!