Hagyományátadás hat nemzedéken keresztül

Újabb szép csepregi élményben volt részem, amikor idén március elsején újra ellátogattunk egy kisebb küldöttséggel dédszüleim sírjához, és alkalmam volt az alábbi megemlékezést elmondani a családunkban nyomon követhető folyamatos hagyományátadásról.

Az első nemzedéket a csepregi iskola névadójának szülei jelentik, akik a meglátogatott sírban nyugosznak, név szerint, a Csepregen született csói (Csó utcai) Horváth János - anyai ágon egyik dédapám - és zsirai felesége, Ragasits Rozália. Dédapám aktív néphagyományőrző volt, vőfélykedett. Fennmaradt egy kis kézírásos „szövegkönyve", a „Vőfíny köszöntís".
Mivel a most ünnepelt gyermekük, a későbbi dr. Csepregi Horváth János Budapesten halt meg és ott temették el, a csepregiek az itteni temetőben tehetik tiszteletüket azoknak a sírjánál, akik derék embert neveltek belőle. Idén immár ötödik alkalommal az iskolai Csepregi Horváth János -születésnapi megemlékezést egy szűkebb körű mécsesgyújtás zárta ezen a helyen.

A második nemzedékből az iskola névadója (Csói Horváth János egyik fia), a Csepregen született anyai nagyapám vette át a hagyományt
Fiatal korában a Nyelvőr c. folyóiratban helyi tájszavakat és apja vőfélyverseit is publikálta, néphagyományőrzőként. Különben jogászként és szövetkezetszervezőként lett jeles ember, ezért nyert nemességet. és Csepregi előnevet.
Szülőhelye méltóképp tiszteli emlékét.
Két emléktáblát is kapott. Az egyiket Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna tanárnő szervező tevékenységének eredményeképpen 1996-ban helyezték el szülőházán a Csói - ma Szombathelyi - utcában. Az új iskolát 2007-ben nagyapámról nevezték el, ott az aulai emléktábla készítését Hetyésy Katalin tanárnő szervezte.
Az iskola - azon túl, hogy sokirányúan ébren tartja névadója ismeretét - évente ünnepséggel emlékezik meg születésnapjáról, március elsejéről. Volt rá eset, hogy budapesti kirándulás során meglátogatták sírját csepregi iskolások, Horváth Katinka tanárnő vezetésével.

A harmadik nemzedék, vagyis a névadó gyermekei már Budapesten születtek. Egyik fia, ifj. dr. Csepregi Horváth János is jogász lett. (Nagybátyám és egyúttal keresztapám.) Testvérei közül csak ő mutatott érdeklődést a családi hagyományok iránt. Családtörténetet írt, több cikket közreadott apja néphagyomány-gyűjtéséből és egyéb szellemi hagyatékából a Soproni Szemle c. helytörténeti folyóiratban.

A negyedik nemzedék, a névadó unokái is Budapesten születtek. Közülük csak én, a névadó egyik lányának, Csepregi Horváth Lilian-nek lánya (apám is Horváth nevű volt), 1969-ben mint néprajzkutató jutottam el a csepregi népviselet és néphagyományok kutatásához, vállalkoztam családunk szellemi hagyatékának őrzésére, kiállításokban és kiadványokban megismertetésére. Édesanyámtól is örököltem családi „ereklyéket." Keresztapám, ifj. dr. Csepregi Horváth János nekem adta át kéziratait, fényképeit az ősökről, mivel gyermekei nem voltak fogékonyak az ilyesmire.

Az ötödik nemzedék, azaz a névadó dédunokái. Budapesten születtek. Gyermekeim közül egyik, Balogh János Mátyás - aki történész, levéltáros - odaadással kutatja tudományos feldolgozás céljából az őseinkkel kapcsolatos, nagyrészt digitális gyűjteményemet és egyéb forrásokat. Tartott már nemzetközi konferencián előadást az id. dr. Csepregi Horváth János feleségének, Polatsek Annának naplói nyomán.
Ebből a nemzedékből még egy rokon jelentkezett újabban érdeklődőként, mégpedig keresztpapám egyik unokája - Kázmér nevű fiának egyik fia - Csepregi Horváth Kristóf, aki másodszor hozott el erre az ünnepségre, ahova tömegközlekedéssel már nem lenne erőm eljönni.

A hatodik nemzedék az iskola névadójának ükunokái. Budapesten születtek. Ebből a nemzedékből legújabban kezdett ismerkedni a Csepregi Horváth -család történetével szépirodalmi feldolgozás céljából az említett és itt álló Kristóf szintén itt álló lánya, Dóra.

Befejezésül hálásan köszönöm a csepregi intézmények munkatársainak, a pesti és az itt élő rokonaimnak, hogy kegyelettel őrzik-ápolják nagyapám emlékét. A korábbi csepregi nemzedékek után az utóbbi évtizedekben a legtöbbet segít a családi hagyományok őrzése körül az egyik másodfokú unokatestvérem fia, Horváth Jóska és neje, Teca. Ők is az ötödik nemzedék képviselői.