Hagyományápolás és megújulás

Egy magára valamit is adó városnak mindig
kell merítenie történelmi hagyományaiból. A néhány
évvel ezelõtt elhunyt történész, a középkori
városok szakavatott kutatója, Kubinyi András írja
Csepregrõl szóló tanulmányában: "Csepreg nem
véletlenül volt az egyik legnépesebb magyar mezõváros.
A nyugat-magyarországi városhálózat élvonalába
tartozott, jogi helyzetétõl eltérõen a valóságban
inkább városnak, jelentõs kisvárosnak
tekintendõ. Nyugat-Magyarországon, fõleg annak
déli részén különösen sûrû központi hely hálózat
mutatható ki. Csepreg ennek ellenére elõkelõ helyet
foglalt el, így országos viszonylatban sem sorolhatjuk
hátra, ahogy azt a népessége is bizonyítja."
Ezen a nyomvonalon haladt a megújult fõtér
átadásához kapcsolódó városfesztivál nyitányaként
megtartott tudományos ülés, ahol különösen
Dominkovits Péter tudta érzékeltetni Csepreg térségbeli
szerepét és jelentõségét a 17. századi
adóösszeírások tükrében. A három napos rendezvénysorozat
alatt az idõjárás végig kegyes volt, így
szombaton is ragyogó napsütésben kerülhetett sor
a megújult fõtér átadására. Harangozó Bertalan
kormánymegbízott is a múlt értékeire visszatekintve
állapította meg, hogy a város történelmi hagyományainak
megfelelõ új központtal gyarapodott.
Miután Finta József atya megáldotta a város új
gyöngyszemét, Harangozó Bertalan, Király Árpád
polgármester és a plébános úr átvágták a szalagot,
s hivatalosan is kezdetét vette a birtokbavétel.
A szépszámú csepregi és környékbeli, vagy távolabbról
idelátogató érdeklõdõ észrevehette, hogy
a tér kitágult, helyet adva rendezvényeknek, szórakozásnak,
borkóstolásnak, zenehallgatásnak,
családi sétáknak, gyermeki játéknak, öregkori pihenésnek,
tereferének a padokon. A tér esztétikusabbá
vált, a Mûvelõdési Ház épületének homlokzata
feltárta évtizedekig rejtve õrzött szépségét, s
vált a kisváros szemet gyönyörködtetõ elemévé.
Arról, hogy ne csak szavakban idézzük meg
Csepreg városának múltját, a Farkas Sándor Egylet
gondoskodott. Az ünnepségnek mintegy történelmi
keretet adva, visszaröpítette a jelenlevõket
Csepreg aranykorába. Az egyesület tagjai korhû
kosztümökben és koreográfiával, több helyszínen
jelenítették meg Nádasdy Anna és Zrinyi Miklós fõúri
esküvõjét és lakodalmát. A vendégek a
Nádasdy-kastély udvarán gyülekeztek. Talán ez
volt a lepusztult kastély épületének utolsó történelmi
szerepe, üröm volt az örömben, a gondos és ötletes
rendezés mellett, közelrõl látni a jobb sorsra
érdemes épület mostani állapotát. A templom
kertjébe vonult vendégeket érdeklõdõk sokasága
kísérte az esküvõre, majd a lakodalom az új fõtéren
folytatódott, fejedelmi étkekkel, korhû tánccal
és zenével. A kellemes idõ, a hangulatos muzsika,
a nyüzsgõ, szórakozó, sok ember este felé már szinte
mediterrán hangulatot kölcsönzött a kis város fõterének.
Másnap folytatódott a hagyományok
ápolása a szüreti felvonulás eseményeivel.
Így vált és válhat Csepreg megújult központja,
a múlt, jelen és jövõ színterévé.