„Egy osztrák a Paradicsomban” I.

Néhány hónappal ezelõtt
került a kezembe egy
kis összefûzött füzetecske,
mintegy 30 oldalnyi német nyelvû tartalommal.
Az írás, melynek címe, Az én magyar falum:
Tömörd, egy Grazból idetelepült külföldi
szemével mutatja be ismerkedését a kis településsel.
Átolvasva az írást, felkeltette érdeklõdésemet
a szerzõ személye, és felkerestem
Peter Zeppel urat, hogy megfejtsem
Tömörd iránti vonzódásának titkát. A hangulatos
kis ház tulajdonosa, a falakon levõ képeket
mutatva, elárulja, hogy élete az utazás.
Többek között részese volt már egy világkörüli
útnak is. Hirtelen átvillan az agyamon az
elsõ gondolat, ami rögtön kérdéssé alakul.
- Az utazó változatos, mindig újat és mást
megismerni akaró élete, hogyan szorítható
egy skatulyába, a változatlanságnak egy
szegletébe, amit most nevezetesen
Tömördnek hívnak?
- Az ember mindig változik egy kicsit. A nyugalom
itt gyönyörûséges, engem a gyermekkoromra
emlékeztet. Azokra az idõkre, amikor a szünidõben,
Steiermarkban hasonló körülmények között
töltöttem el a nyarat. Ez az élmény aranyozza most
be életem õszét.
- Mióta él itt?
- 9 éve. Az egész elhatározás a véletlen mûve
volt, hiszen többszöri büki fürdõkirándulásaink
egyikén, Szombathelyrõl jõve, elnéztem egy útkeresztezõdést,
és ide tévedtem. Azonnal megragadott
az eldugott falu szépsége. A természet,
a település, a házak, a két kastély, a váltakozó,
a fel-és lebukkanó táj.
- Nem túlságosan rejtõzködõ ez a falu?
- Nem! Hála Istennek, hogy így van. Ez fantasztikus.
Turisták járnak errefelé a Kék túra útvonalán,
évente egyre többen, és nagyon jólesik néha velük
elbeszélgetni. A külföldiek még nem fedezték
fel, de nagyon sok magyar, fõleg olyan, aki most
kezdi a turistáskodást, keresi fel a vidéket.
- Nem nehéz itt élni, hiszen, ha jól tudom,
a nyelvet nem ismeri.
- Ez igaz, de hetente megtanulok egy szót. A
tréfát félretéve, az emberekkel nagyon jól kijövök.
Az ikrek jegyében születettekre jellemzõ, hogy jó
társasági kapcsolatokat ápolnak. Összességében
az emberek itt rendkívül barátságosak és segítõkészek,
engem nagyon befogadtak. Egyenetlenségek
persze mindenhol adódnak.
- Mennyit tudott Magyarországról, és milyen
ismereteket gyûjtött hozzá?
- 20 éves koromban utaztam elõször Magyarországra,
amikor édesanyám orvosként volt Budapestre
hivatalos. Késõbb
egyre gyakrabban látogattam
termálfürdõket. Megismerkedtem
többek között egy némettel, aki
olyan sokat beszélt az országról, hogy
rögtön elhatároztam, teszek egy magyarországi
körutazást. Nagy élmény volt. Különösen
a Dunántúl és az Alföld közötti különbség ragadott
magával. 20 évvel ezelõtt kezdtem el Bükre
járni, látogatásaim egyre gyakoribbá váltak. Itt
tartózkodásaim alkalmával az Ablánc csárdában
laktam, sokat lovagoltam. Nagyon tetszett a környék,
és egy napon bekövetkezett az emlékezetes
véletlen, ami Tömördre hozott.
- Tudomásom van arról, hogy rendelkezik
a magyar irodalommal kapcsolatos ismeretekkel
is. Honnan szerezte ezeket?
- Egy nagyon sok nyelvet beszélõ grazi ismerõsömtõl,
aki néha könyveket is adott nekem. Így olvastam
el Petõfit is. Azt mondta, ezt nem hagyhatod
ki, ha annyira rajongsz az országért. Elolvastam,
és nagyon tetszett. Õszintén megmondom,
addig soha nem olvastam verseket. Ez volt az elsõ
verseskönyv, amit nem tettem félre. Petõfiben nagyon
sok szeretet lakozott. Igazi, megalkuvás nélküli
férfi volt, az életét is feláldozta.
Vége az elsõ résznek. A folytatásban nagy utazásokról,a családról
és tömördi élményekrõl lesz szó.