Csepregi vásárok

A vásárokat régen sokadalomnak
nevezték, tekintve az ember-tömeget,
amely ilyenkor összecsõdült
Csepreg fõterén a karácsonyi és a
húsvéti ünnepek elõtt. A hét utolsó
napjára tették ezt a fontos kereskedelmi
idõpontot. Még a város nevét
is a vásár napjáról nevezték el, így
kapott nevet Szombathely, Nagyszombat,
Rimaszombat is.
A falusi nép leginkább élelmiszert
árult, ebbõl nagy felesleg halmozódott
fel: állatok, búza, gyümölcs; és
amit pénzzé akart tenni, bevitte hát a
vásárba. Ha szerencséje volt, még
áldomást is ittak rá. A pénzen iparcikket,
ruhanemût, lábbelit szereztek be
télire. A vásár napján még iskolai szünetet
is adtak a tanító urak, hogy a
gyereknek méretrevaló ruhát tudjanak
venni a szülõk. Aki jószágot akart
venni vagy eladni, az is a vásárra
ment, ott keletje volt a szép lónak,
csikónak, borjúnak, üszõnek, malacnak,
süldõnek. Ilyenkor Csepreg mezõvárosba
sem volt könnyû bejutni,
mert a Czigly házban lestek prédára
a vásári hajdúk, akik vagy árut vámoltak,
vagy pénzt szedtek belépés
fejében az eladóktól.
Pedig ide mindenki igyekezett
bejutni, mert karácsonyi ajándékot,
vásárfiát olcsón vehettek a családtagoknak.
A gyerekeknek mézespuszedlit,
a lányoknak tükrös szívet itt
szerezhettek be. Az asszonyok az emberüknek
kékfestõ kötényt, maguknak
réklit, a férfiak ostort, bakancsfûzõt,
nadrágszíjat, vásárolhattak, meg
pokrócot is a szekerezéshez. A katonaviselt
fiatalemberek vásárolták a
Szolgálati idõm emlékére nyomtatott
faliképet.
A csepregi vásár színhelye a Fõtér
volt, ahol két-háromsoros utcában
sorakoztak a sátrak. Olyan árusok
is megjelentek, akik nyakukban
hordták áruikat, ostort, cípõfûzõt, fésût,
nyakkendõt, hajcsatot, pertligumit,
cérnát. A borissza földmûvesek
elõször lacipecsenyét ettek a kezükbõl,
csak ezután tértek be a
Molnericshoz vagy a Pócza kocsmába
beoltani a pecsenyét egy-két pohár
borocskával. Az állatvásár a futballpálya
melletti téren rendezkedett
be. Malacvisítás, lónyerítés, borjúbõgés
jelezte az állatseregletet. A mészárosok
különösen a vágni való borjakat
méregették árgus szemekkel,
mert annak a húsát a fõúri lakomáknak,
betegeknek, gyermekeknek
igen keresték. A malacok is hamar
zsákba kerültek, mert azokból egy év
múltán hízósertés lenne - így gondolták
- az asszonyi szemek és elmék.
Szabott ára egyiknek sincs, alkudni
lehet, de ajánlatos is, mert aki
az elsõ szóra fizet, annak észjárását
nem sokra tartják. Ezért az árus eleinte
sokra tartja, a vevõ ócsárolja az
árut, lehet, hogy ott is hagyja egy
idõre, de vissza is térhet, amikor közelednek
az álláspontok. Végül is az eladó
enged, a vevõ ráígér, lértejön a
vásár. Ha gyerek is van, annak állatnál
farkapénzt adnak.
Mások is puhítják, fárasztják egymást,
s lehet, hogy megunják a sok
beszédet, kezet adnak és még áldomás
is lesz a vége. A planétás ember
idomított fehér egere vagy madara
kihúzza a jövõt a legénynek: gyorsan
meg fog házasodni és gazdag menyecskét
kap. A levélkén általában
mindig kedvezõ a jövendölés: özvegy-
embernek fiatal párja lesz.
Bezzeg arat a füvesember meg a
felesége. Sok a derékfájós bácsi és
néni, õk nem hazudnak, mert a szárított
füvek jótékonyak izzasztáskor,
gyomornál, derékfájás ellen. A
csepregi iparosok is kirakodnak: Nép
Gyula bácsi kályhacsempéket,
fazokat, csibeitatót árul ilyenkor, mert
portékáját mindenki dicséri. Sall
Jenõné borjúkötelet, rudazókötelet
ajánl. A Beer kékfestõ üzemben kötényt,
réklit, szoknyát lehet választani.
A Horváth szatyler nyerget, gyeplõt,
hámot ad el. A Szele-féle kárpitosok
széket, divánt értékesítettek. Haizler
József pék ilyenkor ezerszámra ellátta
kiflivel, zsemlyével a lacikonyhásokat.
A péklegények méteres kosaraikkal
megjelentek és elverték a népek
éhét sós kiflivel, császárzsemlyével.
Lonckor Pál kalapos maga készítette
fejfedõi keresettek voltak. A Vass
család kovács tagjai kisebb gépeket
is tudtak gyártani, amelyeket alumíniumból
öntöttek, ilyen volt a répaegyelõ
kapájuk, amely könnyebb
súlyú volt, mint a vasból készült városi
termék. A Jákli testvérek szabó üzeme
kész öltönyöket gyártott a
csepregi vásár számára.
Wellner Lõrinc
7
2011