A zsirai és a révfülöpi nyugdíjasok
közötti kapcsolatról már tavaly beszámoltunk.
A történet idén Révfülöpön
folytatódott, ahol a zsirai vendégek
az úgynevezett Aranyhíd Fesztiválra
voltak hivatalosak június végén.
A fesztivált Révfülöp és a túlparton található
Balatonboglár rendezi meg,
már évek óta. Fél 11-re érkeztünk a
Balaton parti településre, ahol szívélyesen
fogadtak vendéglátóink, meleg
lángossal és hideg üdítõvel. Már
mindenki régi ismerõsként köszöntötte
a másik település nyugdíjasait. Ezután
közösen vettünk részt a programokon,
ki nézõként, ki fellépõként. A
balatonboglári hajó a vendégekkel
11 órakor érkezett meg.
A Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar
köszöntötte a megjelenteket, majd a
két település polgármestere mondta
el ünnepi köszöntõjét. Külön üdvözölték
a zsirai nyugdíjas csoportot. Ezután
meghívóink dalcsokra következett.
A nyári kánikulában mindenki a
fák árnyékát kereste, mert csak ott lehetett
elviselni a hõséget. Az ebédünket
a Tengeri Íjász és Hagyományõrzõ
Egyesület fõzte, kondérban. Ebéd
elõtt még néhány vállalkozó kedvû
nyugdíjas az íjászkodást is kipróbálta.
Visszatérve az ebédhez csak
olyan hozzávalókat használtak a fõzéshez,
amilyeneket az õsmagyarok
is használhattak. Közben érdekes
dolgokat tudtunk meg arról, hogy
például a cukkinit mi hoztuk be a
Kárpát-medencébe. Az oregánó
sem egy olasz fûszerfajta, hanem
más néven a szurokfû, melyet szintén
õseinknek köszönhetünk. Miután
megebédeltünk hajókázni indultunk.
A Balaton közepén megállt a
hajónk és megkoszorúztuk a tavat, a
Balaton áldozataira emlékezve. A
boglári kikötõben visszafordultunk és
visszatértünk Révfülöpre. Rövid pihenés
után a bátrabbak meg is mártóztak
a tó vízében, majd az esti
órákban búcsút vettünk házigazdáinktól
és haza indultunk.
Fáradtan, a melegtõl elpilledve,
de tele élményekkel értünk vissza,
Zsirára.