A „hegylakó”

Az interneten láttam gyönyörű fotóit, majd a Csepregi Olvasókör „Bene-hegynek híres forrása" c. pályázatakor találkoztam is a Gurumb-hegyen lakó Moór Attila nyugdíjas építésszel. Kiderült, hogy nem csak fotói érdekesek, életútja is nagyon színes. Erről beszélgettünk.
- Sok szép ház után magának is tervezett és épített egyet a csepregi szőlőhegyen. Pedig nem tősgyökeres csepregi. Mesélje el élete fontosabb állomásait.
- Apám csendőr volt, s foglalkozásából eredően végig járta az 1938-tól nagyobbodó Magyarországot. A Felvidéken megismerkedett és összeházasodott anyámmal. A Csallóköz közepén, Nagymagyaron születtem. Apámat áthelyezték Lendvára, utána pedig Erdélybe, Székelyudvarhelyre kerültünk. Ott 1944 szeptemberében öcsémmel együtt paralízist kaptunk, rólam le is mondtak az orvosok. Hazamentünk Nagymagyarra, ahol anyai nagyanyám kigyógyított a betegségből.
- Gondolom az apa foglalkozása miatt 1945. után nem várt fényes jövő a családra?
- Nehéz évek következtek. Csehszlovákiából kitelepítettek bennünket Rajkára, majd onnan az apai nagyszülőkhöz költöztünk, Jákra. Apám tanult mesterségét gyakorolta, cipészként dolgozott tovább.
- Hol végezte el a középiskolát?
- Szombathelyen, a Nagy Lajos Gimnáziumban. Én voltam az egyetlen az osztályban, aki a „rettegett" matematika tanártól, Szivás mestertől sem félt, jól ment a matek. A nyári szünetben mindig eljártam dolgozni a Jáki Állami Gazdaságba. Ferenczy Viktor, az idős agrármérnök oda vett brigádvezetőnek. A havi bérem 1.200- Ft. volt, többet kerestem, mint apám. Nyáron mindig összejött az iskolára, buszbérletre való pénz. Viktor bácsi biztatott, tanuljak mezőgazdásznak. Jelentkeztem a kertészetire, de „létszámfeletti"-ként elutasítottak. A szombathelyi földhivatalban kezdtem dolgozni földmérőként. Pár évi munka mellett levelezőn elvégeztem Székesfehérvárott a felsőfokú földmérő iskolát. Nyolc évet dolgoztam e hivatalban. Közben megtetszett az építőipar, s munkahelyet változtattam. Győrben a házgyárban helyezkedtem el. Pécsett a mérnökit is elvégeztem. Gyorsan építésvezető lettem. Nem csak panellakásokat építettünk, hanem mindent, amivel megbíztak bennünket.
- Mikor és hogyan került Németországba?
- Teljesen véletlenül. 1992 őszén szívinfarktust kapott a kint dolgozó kollégám, sürgősen helyettest kértek karácsonyig. Mivel beszéltem németül, rám esett a választás. Kölntől negyven kilométerre, Dürenben dolgozott a hatvankét magyar, három művezetővel. Az építésvezetőjük lettem. Egy papírgyárnak építettünk speciális golyós malmot, mely a zacskók, dobozok, stb. alufóliájából kivonja az alumíniumot, a többiből pedig háztartási papírárút készít. Három napig tanulmányoztam a terveket, rajzokat, míg átláttam a teendőket. Jó kapcsolatom lett a művezetőkkel, szépen haladt a munka. A karácsony előtti fizetéskor Holzmann úr - egyébként ő Németország ötödik leggazdagabb embere - közölte, hogy szívesen tovább foglalkoztatna. Gondoljam meg, s jelezzem, hogy visszajövök-e. Itthon fizetés nélküli szabadságot kértem. Öt kiló pörkölttel és egy szakácskönyvvel visszamentem Németországba, s lehúztam kint hat évet. Közben megtanultam főzni.
- A család Magyarországon maradt?
- Igen. Majd fiam végzett a villamosmérnökin, és ő is kijött, szakipari építésvezető lett. Kölnben, Frankfurtban és másutt is dolgoztam, szinte végigutaztam az országot. Az egyik legszebb hely Rothenburg ob der Tauber volt, a világörökség része. Würtzburg és Heilbronn közt félúton található. 5,2 km-es várfalrendszere van, 52 bástyával. Ott restauráltunk egy 350 éves, Fachwerk házat, egy favázas épületet, téglaberakással. A német műemlék-felügyelet naponta háromszor mindent végignézett. Kibontottunk egy téglát, máris jöttek, s fotó- és videofelvétel készült róla. Faszerkezet-cserénél kivághattuk és eldobhattuk a rossz részt, a beépítettet mindjárt antikizálni kellett, a többi maradt. Sokat dolgoztunk rajta, de nagyon szép lett.
- Melyik volt a másik legszebb település Németországban, ahol dolgoztak?
-Oberjoch, a mindössze ötvenkét, részben csodálatosan festett házból álló üdülőfalu. Itt először az Alpen Hotelt bővítettük. Majd az Ausburgi Püspökség szociális intézményét, a Santa Maria klinikát növeltük meg a négyszeresére.
- Miről híres e helység?
- Bajorország nyugati részén, hegyek közt található. Az ország legmagasabban fekvő lakott települése, kitűnő levegővel. Itt szinte mindenki az idegenforgalomból él. A hideg vizű gyógyiszapfürdőjük is vonzza a látogatókat. Sok betegségre jó hatású. Fel lehet menni gyalogosan, vagy libegővel a hegyekbe. Minden évben megrendezik a több napos alpesi terep bicikliversenyt - több ezer résztvevővel. Van a községnek két együttese: az egyik a pincérzenekar, mely Lagzi Lajcsi stílusban játszik. A másik: a legalább százfős fúvószenekar. Gyermekektől a nagypapákig minden korosztály megtalálható benne, szép népviseletbe öltözve. A nyári időszakban minden szombaton délután zenés, táncos összejövetelt rendeznek a templom melletti téren - este 9-ig. Közben lehet enni, és finom bajor söröket inni. Télen - a hegyekben már szeptemberben leesik az első hó - megkezdődik a síszezon, s tart májusig. Különböző nehézségű pályák várják a téli sportok szerelmeseit e síparadicsomban.
- A sok gyönyörű német épület közül mi fogta meg leginkább?
- A csodálatos kölni dóm. Igazi remekmű. Pedig számítógép nélkül tervezték, és kézzel építették 1248-tól kezdődően. Már a megtervezése is óriási zsenialitást mutat. Az építése pedig... Micsoda mesterek dolgoztak már sok száz évvel ezelőtt.
- Hogyan került Csepregbe?
- Németországból hazatérve sokfelé terveztem épületeket, a csepregi „hegy"-re is. Akkor tetszett meg ez a szép vidék, s elhatároztam, hogy itt építek magamnak is egy házat.

(Folytatás a következő számban.)