A „hegylakó” II.

- Melyik évben került Csepregbe?
- Már van hat vagy hét éve is. Mivel korábban állandóan nagy nyüzsgésben éltem, nyugalomra vágytam. A Németországból hazajövő, korábbi csapatom vezetésemmel építette fel a házat. Április elején kezdtük, karácsony előtt már be is költöztem.
- Honnan lett víz az építkezéshez?
- Még az építkezés előtt megástuk a kutat, mely 12,70 méter mély, s 2,5 méternyi a nagyon jó minőségű víz. A villany már itt volt, csak a rácsatlakozást kellett megoldani.
- A tél nem problémás itt kint a „hegyen"?
- Eddig szerencsére gyengék voltak errefelé a telek, kevés a hó. Ha kell, van lapát és hótoló. Az önkormányzat és a KPM is rendesen eltolatja a havat az utjairól. A fővadásznak, aki szintén kint lakik, is van megfelelő berendezése. Az elmúlt években egyszer fordult elő, hogy két napig nem tudtam a nagy hó miatt bemenni a városba. Ez kibírható, hiszen vannak tartalékok.
- Hány ember lakik kint éven át valamelyik csepregi hegyen?
- Legalább kilencen, s jóval többen pedig azok, akik márciustól karácsonyig élnek kint.
- A tó a háza közelében van, nyilván ez is szerepet játszott a telek kiválasztásában.
- A tó, a víz nagyon tetszik. Viszont a tó sorsa, funkciója az nem. És ahogy itt megy néhány dolog, az sem tetszik. Például nem lett portalanítva a tó melletti út. Mivel az önkormányzat nem tudta támogatni, visszaadták a pályázaton nyert pénzt. Civakodtak egyesek, ahelyett, hogy összefogva kerestek volna megoldást. Ha már így alakult, lehetne idehozatni néhány kocsi kavicsot. Az ismerőseimmel, s a többi gazdával együtt betemethetnénk vele a gödröket. Nekünk is érdekünk, hogy jobb legyen az út, s tiszta a környezetünk. Jó lenne, ha szemét sem kerülne ide és az erdőbe egyesek jóvoltából, hanem oda, ahová való.
- A tóval mi a problémája?
- Sajnálatosnak tartom, hogy nem Csepregé, hanem egy külföldi magántulajdonában van. Nyilván az ő érdekei mások, mint a mienk, csepregieké és az ide látogatóké. A tulajnak nem érdeke, hogy a pecásokon kívül itt mások is legyenek, de talán még horgászból sem akar többet, hiszen keveset költ a tóra. Pedig micsoda tervekről beszélt, mikor megvette, s a túlparton összejöttünk vele mi, tókörnyékiek... Mióta a Radics Gábor elment innen, azóta a tó környéke is kezd lepusztulni. Ahol Nyugat-Európában ekkora vízfelület van, ott lehet csónakázni, vizibiciklizni, vitorlázni, szörfözni, kijelölt helyen fürödni, a tó körül sétálni, enni - inni. Mindehhez kiépítik az infrastruktúrát. Itt van a tó, a közelben megterem a jó bor, van kemping, de valahogy nehezen állnak össze a dolgok. Pedig Bük a szomszédunk, az európai hírű fürdőjével. A gyógyvízben nem ajánlott hosszú ideig tartózkodni. Sok vendégnek bőven van ideje kerékpározásra, a környék felfedezésére. A városiak - ott él az emberek többsége - vágynak a természetbe, s annak szépségeire. Itt találnának bőven a „hegyek"-ben vagy az erdőkben. Jók az erdei utak, akár Kőszegig is el lehet kerékpározni. S micsoda tiszta levegő van itt kint. Ezt is ki lehetne használni. Gyenge a propagandánk, több figyelmet, s anyagiakat is kellene a marketingre fordítani. „A jó bornak is kell a cégér".
- Szerencsére van, aki gyönyőrű fotóit felteszi az Internetre, a www.panoramio.com -ra, s bemutatja azokat a szépségeket és értékeket, amik itt találhatók Csepregen és környékén.
- A fotózás az egyik hobbim. Miért ne osztanám meg másokkal is a szép képeket? Egyébként a fotóimnak van konkrét „haszna" is. Már több alkalommal jöttek a tóhoz, illetve a pincékhez olyan pesti illetve német vendégek, akik a fotók alapján lettek kíváncsiak a környékre. Visszatérő is van közülük.
- Nagyon sok kuriózum látható a felvételein. Ezek hogyan készültek?
- A fotózás gyerekkoromban kezdődött, akkor készültek az első képeim. Majd a szakmám is megkövetelte a fényképezést, akkortól már a lényegre figyelek, az feltétlenül rajta legyen a képen. Később jött, hogy a lényeg fotózásakor mindig egy keretet látok magam előtt. Az a fontos, ami abban benne van, a lényeges mellett az érdekes is számít. Más jellegű az épületek megörökítése, s egészen más a természet, s azon belül az állatok fotózása. Elég sokat kutyagolok a természetben. Van három féle távcsövem és három fényképezőgépem, azokat viszem magammal. Ha csapákat találok, abból látom, hogy milyen állat járt ott, még az is megállapítható, hogy fiatal vagy idősebb volt-e a vad. Egy darabig próbálom követni, s közben gondolkodom, hogy hol lehet most. Esetleg megtalálható a víz környékén, hiszen inni muszáj neki. Meg persze enni is, ezért nézem az erdő széli sarjadó vetésben, később a lucernásban, kukoricásban. A közelben megkeresem azt a kényelmes helyet, ahol két - három óráig is elrejtőzhetek. Persze a napszakot is ki kell választani, mert a vadászoktól tudom, hogy amerre ember jár, ott csak hajnalban meg estefelé mozog. Sok vad nappal pihen, s éjszaka aktív. Az ember nem járta helyeken, vagy amelyik a településektől nagyon messze van, például a Kecske-kút feletti szántónál, nap közben is lehet állatokat becserkészni. Sokszor napok, vagy még egy hét is eltelik, mire megjelenik egy szép szarvasbika. Szerencse is kell hozzá, meg sok kitartás. Legjobban persze a tó környéki élővilágot ismerem, s örökítem meg.

- Ott is van olyan állat, amit nem könnyű lefotózni. Tavaly a Boldogasszony-tó mellett fekete gólyákat is megpillantottam. De nem sikerült lefényképezni őket. A fotóit nézegetve láttam, hogy magának igen.
- A madarakat magasabb helyről kell kitávcsövezni. A fekete gólya itt is mozgott a tó körül. Hármat tudtam belőle megkülönböztetni. Azt is kifigyeltem, hogy merre mentek el, valahol az erdőben fészkelnek. Nem könnyű lefotózni, mert rendkívül óvatos. Nem lehet száz méternél közelebb menni hozzá. Egyébként érdekes lenne éven át megfigyelni, hogy hány féle madár fordul meg a tó környékén. Felettünk van egyes madarak vonulásának útja. Rendszeresen húznak át vadkacsák és vadlibák, de még hattyúcsapatot is láttam, s nagyon sűrűn mennek kormorán rajok is felettünk. Sok le is száll belőlük. És vannak olyan madarak is, amiket még korábban soha nem láttam. Nehéz fotózni őket, mert a vonuló madár nagyon éber, a fotós pedig kevés helyen tud takarásban lenni. Egyébként a patak mellett hód is van. Úgy fedeztem fel, hogy kirágott egy kar vastagságú fát - a talajtól 10 - 15 centire rágta el. Ez a fa vezetett a nyomára. Néhány éve telepítettek hód családokat a Rába mellé. Azok közül jöhetett át néhány a Kis-Rábán keresztül a Répcére, onnan pedig a Boldogasszony patakba.
- A sok állatfotó mellett gyönyörű virágokat is láttam a képek között, a tavasziaktól a kockás liliomig sok féle meg lett örökítve. Ezek mind a csepregi határban nőnek?
- Igen, még a kockás liliom is megtalálható egy helyen, ahol néhány éve láttam meg. A virágból lefotózom, amelyik tetszik, s a legtöbbet utána azonosítom be a növényhatározó segítségével, mert sokat nem ismerek közülük.
- Egy újabb kedvenc témája a Hold és a repülőgépek fotózása.
- A Hold a legközelebbi égitest, és jól fotózható. A repülőgépeknek pedig a közelünkben van a légifolyosója. Csak tudni kell, mikor megy el egy - egy gép a Hold irányában, s már jó kép készíthető róluk.
- Azt honnan tudja, hogy mikor megy arra felé repülőgép?
- Van a számítógépemen egy radaros program. Annak segítségével látom a környékünkön, de az Európa fölött szálló polgári gépek jelentős részét is. Kimegyek megnézem, hogy tiszta-e az égbolt. A Hold sokszor délután már látható, s jó fotókat lehet készíteni. Persze ha a gépet a Hold közelében akarom fotózni, már akkor kell kijönnöm a fényképezőgéppel, ha a repülő még St.Pölten fölött száll. Onnan még van kb. tíz percem a felkészülésre. Ahogy előtűnik a gép, követni kezdem, s beállítom a lencsenyílást. Majd amikor a Holdhoz ér: KATT, és meg van örökítve. Van, mikor csak a repülőgépet fotózom le. Kedvenceim a teherszállító gépek, azok közül is a Belugák. Ezek a delfin alakú,speciális tehergépek.
- Hogy lehet a radarprogramhoz hozzáférni?
- Négy radar rendszer működik Európa felett. Ebből tudok számítógépes programmal fogni kettőt. Hogy hogyan, az nem igazán publikus. Maradjunk annyiban, amit apám szokott mondani, hogy az élethez nem kell más csak józan paraszti ész, de az legyen! Ehhez sem kell más.
- Ez jó végszó. Köszönöm a beszélgetést.