2021. április 20. kedd
[Répcevidék]

1848-ra emlékezünk. Nemzetőr- és honvédsírok a csepregi temetőben

Az önálló Magyar Honvédség története az 1848-49-es szabadságharccal kezdődött. Az 1848. márciusi 12 pont egyike „nemzeti őrsereget" követelt. Az ennek nyomán felállított nemzetőrség félkatonai szabályrendszerrel működött. Júniustól már honvédséget toboroztak, amely a sorkatonasághoz közelebb állt, mint a nemzetőrséghez. Majd néhány hónap alatt valódi reguláris magyar hadsereg állt fel.
A csepregi helytörténészek és hagyományápolók a magyar polgári forradalom kitörésének 150. évfordulója (1998) alkalmából összegyűjtötték a 1848/49-es helyi emlékeket. Az 1848. április 21-i rendeletre a mezőváros 215 nemzetőrt állított, közülük 89 volt önkéntes. (Később a lista még bővült.) A helyi temetőben 1998-ban fellelhető volt az alábbi 5 nemzetőr és 3 honvéd sírja, akik a dualizmus éveiben hunytak el: Cserpán János 1802-1878; Haizler János pék, 1821-1907; Horváth János (csói) „magánpolgár", 1822-1891; Pintér Ferenc „magánpolgár", 1810-1877; Pruckner József 1822-1909, Reseterics István ½ telkes jobbágy fia, kb. 1823-(?); Sárvári József ½ telkes jobbágy fia, 1822-1903; és Varga István ½ telkes jobbágy fia, 1827-1894. Az ilyen sírokat az egész magyar nyelvterületen (határokon belül és határokon kívül is) gondozzák, védik, és bizonyos alkalmakkor, például a március 15-i ünnepségek során felkeresik a kegyelet apró jeleivel.
Két említett 48-asról a saját kutatásaim bővebb ismereteket feltártak:
Varga István a 89 önkéntes között a 65. sorszámot kapta. Feleségének, Szabó Annának (1929-1875) is jobbágy volt az apja. István és Anna házasságából 10 leány- és 1 fiúgyermek született. Öt lány és a fiú nem érte meg a felnőttkort. Akkoriban egy-egy családban a születetteknek kb. fele elhunyt gyermek- vagy serdülőkorában. Szabó Anna az utolsó szülése után 4 hónapra meghalt. Varga István 19 évig élt özvegységben mint „kesergő férj", ahogyan ez a házaspár sírján áll.
István legidősebb testvére, az 1818-ban született Mihály 17 éves korában, 1835-ben lófuttatás során pünkösdi királyságot nyert
Horváth János (csói) az önkéntesek névsorában a 49. helyre került. Csizmadia elődei Csepreg szélén, Tapsony városnegyedben (ma Taksony utca) telepedtek meg. Onnan Mihály nevű fiuk később a központibb fekvésű Csói vagy Csó utcába költözött (ma Szombathelyi utca). Első feleségétől, Olasz Juliannától 9 gyermeke született, hetedikként a tárgyalt János. Akárcsak nagyapja és apja, nem volt teljesen tanulatlan ember, hanem „vizsgázott csizmadia", de ő már „mesterségét nem folytatta." Felesége, Ragasits Rozália (1829-1919) zsirai jobbágyrangú, elmagyarosodott horvát gazdacsaládból való. Csepregen kötöttek házasságot 1848. február 27-én. A férj pár hónap múlva már be is vonult. Felesége első gyermeküket várta, amikor Jánost ősszel besorozták honvédnek Komárom várába, Klapka György seregébe. A harcok után visszatért Csepregre, ahol nemsokára mintegy 30 holdon gazdálkodott. Fennmaradt tőle 1865-ből egy kézírásos vőfélyversgyűjtemény. Csói Horváthék összesen 14 gyermekéből a felnőttkort csupán 7 érte el. Hasonló az arány, mint Vargáéknál.
Harmadik gyermekük, János (1853-1945) ügyvédnek tanult. Budapestre költözött. Jelentős pályát futott be 1900 körül az országos szövetkezeti mozgalomban, ezért nemességet és Csepregi előnevet nyert. Őróla nevezték el Csepregen az új iskolát, ahol évente megemlékeznek a névadóról. Mivel Dr. Csepregi Horváth Jánost (anyai nagyapám) Budapesten temették el, ezért a csepregiek a névadó születésnapja, március 1. táján a szülei helyi sírjánál szokták leróni kegyeletüket.
Balogh Jánosné Horváth Terézia
Budapest

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
[Fotók]
1848-ra emlékezünk. Nemzetőr- és honvédsírok a csepregi temetőben
1848-ra emlékezünk. Nemzetőr- és honvédsírok a csepregi temetőben