50 éves találkozónkat 2020. július 4-én tartottuk. Az iskola előtt gyülekeztünk 11 órakor.
Mióta 8. osztályból elballagtunk, nem volt találkozónk. Egymás szavába vágva találgattuk, ki kicsoda?
Óriási élmény volt újra látni egymást, majd bementünk az iskolánkba. Az „iskolaszag" még jobban előhozta az emlékeket. A volt osztálytermünkben foglaltunk helyet és idéztük fel a diákkor élményeit, emlékeit. Mindenki beszámolt az elmúlt 50 évről, hogyan alakult az élete.
Az osztálylétszám 24 volt, sajnos csak 14-en tudtunk eljönni.
Ezután a bői temetőbe elhunyt tanárainkról, osztálytársainkról egy szál virággal és gyertyagyújtással emlékeztünk meg.
Az ebédet a helyi Ernhardt Étteremben fogyasztottuk el, majd folytatódott az emlékek felidézése.
Emlegettük a bői néptáncszakkört, amelynek közülünk is sok tagja volt, és nagy hatással volt ránk. Van olyan osztálytársunk, akinek ez az egész életét meghatározta, hiszen most ő vezeti Budapesten a Kincső Néptáncegyüttest.
Szeretettel gondoltunk vissza az énekkari foglalkozásokra, az itt tanult dalokra, népdalokra és a kórustalálkozókra.
Nagy örömünkre volt, hogy iskolaigazgatónk, Kóbor Ferenc, Csepreg Város Díszpolgára is megérkezett a délutáni órákban.
Felejthetetlen élmény volt a találkozó.
Az élet sokfele sodort bennünket, de alma materünknek köszönjük, hogy felkészített bennünket az életre.
„Az események emléke talán elhalványul az évek során, de az érzést mindörökre ott őrzöd a sejtjeidben." (Denis Avey)