Séfek séfe-döntős a zsirai lakos

Az alábbi interjú Nagy Péterrel készült, aki a Séfek séfe tévés gasztro reality döntőse lett.
Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak pár mondatban!
Nagy Péternek hívnak, Zsirán élek és szakácsként dolgozom. Szombathelyen végeztem el a szakácsiskolát, majd kitanultam a cukrászatot is. Dolgoztam az iskola után Ausztriában is, de azóta hazajöttem, és Magyarországon dolgozom. Szüleimet többen ismerhetik, hiszen édesapám polgármester Zsirán, édesanyám pedig a Répcevidék újság cikkírója Zsirán.
Mi volt a szakács szakmaválasztás mozgatórugója akkoriban?
Már fiatalon megszerettem a főzést, hiszen nálunk mindenki szeret főzni. Viszont arról, hogy szakács szeretnék lenni, elsősorban édesapám példája miatt döntöttem így. Sokszor főzőcskézett már kiskoromban is szabadtűzön, én pedig mindig ott voltam mellette. Innen jött az ötlet, hogy szakács legyek. Édesapám is szakácsnak szeretett volna tanulni, de végül nem ezt a pályát választotta, így tulajdonképpen az ő álmát is megvalósítottam.
Hogyan tudtad elhatározni magad, hogy indulj a Séfek séfe versenyen? Mi volt a célod a versennyel?
Az akkori párom hívta fel rá a figyelmemet, hogy indul a műsor, és többen is biztattak, hogy próbáljam meg. Magamtól nem biztos, hogy nekifutottam volna. Célom volt a szakmai fejlődés, hogy folyamatosan tanulhassak, illetve természetesen, hogy minél tovább jussak a versenyben, akár a döntőig is.
Hogy zajlott a válogató?
A verseny első hetében vannak a válogatók, ami egy többlépcsős folyamatot takar. A válogatók alatt a jelentkező szakácsoknak egy óra alatt kellett elkészítenie egy ételt, amit a zsűri tagjai vakon kóstoltak, tehát nem tudták és nem látták, ki készítette azt. Ezek alapján alakították ki a zsűrik a csapataikat, így alakult ki a 18 fős mezőny. Szerencsére nem volt nehéz megugranom a válogatót annak ellenére sem, hogy merész voltam és tökfőzeléket és fogast készítettem.
Mi volt a legnehezebb a versenyben?
Nekem leginkább a csapatban dolgozás, és az, hogy nagyon kevés időn belül bizalmat szavazzak a csapattársaimnak. Sok idő kell nekem egyébként ahhoz, hogy valakit igazán a bizalmamba fogadjak olyannyira, hogy együtt tudjak vele dolgozni. De ahogy zajlottak a feladatok, egy idő után már könnyebb volt mindez.
Milyen volt híres séfekkel együtt „dolgozni"?
Ez egy nagy megtiszteltetés volt számomra, bár Andrással és Frigyessel már volt alkalmam találkozni, de együtt dolgozni mindhármukkal egy külön élmény volt, rengeteget tanultam tőlük. Igyekeztem mindenben követni őket, hogy a legjobban teljesítsek.
Hogyan reagáltál a kamerákra, nem feszélyeztek?
Nem volt könnyű, hogy minden lépését figyelik az embernek, de aztán megtanultam kizárni, hogy ne erre figyeljek, így pár nap alatt teljesen el tudtam tőlük vonatkoztatni.
Milyen érzés volt bekerülni az elődöntőbe, majd a döntőbe?
Hihetetlenül felemelő érzés, mikor bemondják a nevedet, hogy továbbjutottál. Az elődöntőben egy nagyon kiemelkedő időszakom volt, mind lelkileg, mind a főzést illetően, így egy picit számítottam rá, hogy nyeregben vagyok, és akár a döntő is összejöhet. Az, hogy aztán tényleg bejutottam a döntőbe, egy óriási öröm volt. Hogy így alakult, hogy nem én nyertem, sajnálom, de így is profitálni tudok az ott megszerzett tapasztalatokból, élményekből.
Mik a terveid a jövőre nézve? Kaptál felkéréseket?
Sokan megkerestek már, de még nem szeretnék lépni a munkahelyet illetően. Idővel nyilván a feljebb lépés a célom, vagy akár egy saját hely nyitása. Egy biztos, a verseny nekem csak adott ahhoz, hogy el tudjam ezeket érni.
Hálásan köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, ezúton is szívből gratulálok az elért eredményedhez!