2020. augusztus 11. kedd
[Répcevidék]

Így élnek a peresznyeiek…

Igler Patrícia
Így élnek a peresznyeiek…
Peresznye egy, a kőszeg–lövői út mellett erdővel borított dombok közötti völgyben fekvő, közel 640 lakosú kis település. A lakosság túlnyomórészt magyar, de horvát nemzetiségűek is élnek még a faluban. Sajnos a horvátok száma egyre kisebb, és sajnálatos módon a gyermekek között sincsenek sokan, akik a horvát nyelvet tanulják. Orbán Gyulával, a község jelenlegi polgármesterével beszélgettem a falu életéről, helyzetéről.

Hányadik ciklusa a jelenlegi polgármesterként?
Immáron a második ciklusomat kezdtem polgármesterként, de az első ciklusom két periódussal ezelőtt volt, a köztes időszakban alpolgármesterként tevékenykedtem, nagy egyetértésben és összhangban az akkori polgármesterrel.
Milyen látnivalókat érdemes itt Önöknél megtekinteni?
Peresznyén található egy Széchenyi-kastély, melyről több kutató és író is kijelenti, hogy valójában sosem állt a Széchenyi család tulajdonában. Többen Esterházy-Trauttmannsdorf-Berchtold-kastélynak is nevezik. A különböző szakirodalmakban található írások az elnevezésével és történetével kapcsolatban ellentmondanak egymásnak, így nincs egy megbízható forrás sem, amely teljes mértékben reális információt nyújtana nekünk; így mi csak kastélynak hívjuk. A kastélyhoz tartozik egy park is, mely az önkormányzat tulajdonában van és helyileg védett terület. A kastélyparkot ma a Hunyadi János utca két részre osztja. A kastély felé eső parkrész volt korábban a díszkert, az utca túloldalán az angolpark található, amelyhez egy mesterséges tó is tartozik, a benne lévő kis félszigettel, ahol a nyugati platán egy példánya áll, mely körülbelül 250-300 éves lehet. 2014-ben a park területén került átadásra egy új sportkomplexum, játszótérrel, sportpályával, új fitnesz eszközökkel.
Van egy állandó kiállításunk is, mely a Magyarországi Horvátok Keresztény Gyűjteménye nevet viseli. A gyűjteményben fellelhetőek értékes fafaragások, ősi fakeresztek, aranyozott feszületek, rózsafüzérek, régi fotógráfiák, muzeális értékű ikonok, illetve horvát, magyar, latin és német nyelvű XVI., XVII., XVIII. századi írásos dokumentumok, könyvek, imakönyvek. Ezek a tárgyi emlékek az emberek mindennapi életéhez kapcsolódnak, és üzennek arról, hogy az itt élő horvátoknak sikerült megőrizniük nemzeti identitásukat, kulturális értékeiket. A gyűjteményt Dumovits István gradistyei horvát plébános adományozta az Országos Horvát Önkormányzatnak, amely a plébános korábbi családi házában kapott helyet községünkben. Plébános úr évtizedek óta végzi Horvátzsidány, Ólmod, Peresznye és Und községek lelkészi szolgálatait. A gyűjtemény reményeink szerint idővel majd idegenforgalmi jelentőségre is szert fog tenni.
Érdemes még megtekinteni a település templomát, a Szent Egyed-templomot, mely középkori eredetű, műemlék épület. Első említése 1612-ből való, ebben az évszázadban erődítettként írták le. 1727-ben gróf Esterházy Dániel építtette át barokk stílusban, 1832-ben gróf Esterházy Ferenc egészítette ki kápolnával. A templomdomb oldalában, 1886-ban készített Szentháromság-szobor is látható. A templomot ma szobrokkal díszített park és a régi templom körüli temetőből fennmaradt sírkövek veszik körül.
Milyen hagyományőrző csoportok, egyesületek működnek?
Szerencsére akadnak még olyanok, akik őrzik a horvát hagyományokat. Ilyen egyesület a Zviranjak (magyarul Forrás) Horvát Hagyományőrző és Faluszépítő Egyesület, melyet az 1990-es évek közepén hoztak létre, akkor még kimondottan kulturális egyesület céljából, illetve csoportok koordinálására, képviseletére. A névadó a peresznyei származású, horvátzsidányi tanító, népművelő, Brigovich Lajos, aki felismerve az iskola visszatelepítéséből adódó lehetőségeket, megalapította az egyesületet. A Zviranjak sok tagnak örvendhet, ami nagy szó egy ekkora településen. Ez a csoport ösztönzi a falu lakosságát, a községet érintő társadalmi, gazdasági, valamint kulturális feladatokban való aktív részvételre, a horvát identitástudat erősítésére.
Működik nálunk egy Önkéntes Tűzoltó Egyesület (melynek parancsnoka én vagyok). Immáron megfelelő autóval, felszereléssel kiválóan be tudunk avatkozni minden helyzetben. Mi, tűzoltók nemcsak az tűzoltásban, életmentésben, hanem a hagyományok őrzésében, a község életében is nagy szerepet játszunk. Legyen szó bármilyen segítségnyújtásról, mi ott vagyunk. Ez az egyesület is próbál minél több rendezvényt szervezni, és minél több helyen helyt állni.
Két énekkarunk van, az egyik a Zviranjak Kulturális Egyesület keretein belül működik, a másik pedig a Szent Egyed kórus az Egyházközségen belül. Sajnos kevés utánpótlás kerül be a kórusokba - mely tény betudható annak, hogy egyre kevesebben beszélnek horvátul -, de igyekeznek így is a lehető legtovább fennmaradni, a lehető legtöbb alkalommal megmutatni magukat, és megőrizni ezt a fajta hagyományt.
Milyen helyi szokásaik, hagyományaik vannak Peresznyének?
A Zviranjak minden évben megszervezi a családi napot, illetve a tavaly már negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Lepély és „Renovica" fesztivált. Ez az esemény a sós és édes lepényekről, valamint a főtt marhahússal tálalt zsömlemártásról szól, amely a térség horvát és német nemzetiségű lakóinak ínycsiklandó kulturális öröksége. A rendezvényen a környező települések horvát kisebbségű lakosai is részt vesznek, és egyre nagyobb látogatószámot eredményez, így mondhatjuk, hogy látszik a hagyományőrzés hatása.
Népi hagyományként említhető a községben a sáskajárás. Onnan ered a hagyomány, hogy valamikor régen a sáskák ellepték a környéket, és pillanatokon belül elpusztítottak minden termést. Ennek tiszteletére minden nap délután három órakor megkondul a harang a templomban.
Említésre méltó még a húsvéti kereplés. Mikor nagycsütörtök este, a szertartáson „a harangok Rómába mennek", a gyerekek kereplőikkel végigvonulnak a falun, és horvátul kiabálják, hogy éppen hány óra van. A harangok csak nagyszombaton szólalnak meg ismét, a szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepléssel történik, és a gyerekek ezzel hívják fel a lakosok figyelmét, hogy beszedik a járandóságot.
Jelen van még Peresznyén még a farsangi és szüreti felvonulás, melyet a tűzoltók szerveznek. Ez a hagyomány újra visszatért, és nagy örömünkre egyre nagyobb számban vesznek részt a lakosok. A felvonulás után a résztvevők megvendégelése történik.
Igaz nem helyi szokásokhoz kapcsolódik, de megemlíthető egy eseményünk a közelmúltból. Egy 10 éve itt élő, Romániából ideköltözött magyar hölgy és kislánya március 14-én szerezték meg nálunk honosítással az állampolgárságot egy kis ünnepség keretein belül. Viszont meg szeretném jegyezni, amit az ünnepségen is kiemeltem, hogy ha úgy vesszük, őket tulajdonképpen nem honosítottuk - hiszen Románia is magyar lakta terület volt, kis híján már 100 éve történt, hogy a trianoni béke következményeként levágták Magyarország területéről -, ők csupán otthonról hazajöttek...
Mik azok a dolgok, amiken lehetne változtatni?
Iskolánk több mint 20 éve nincs, a gyermekek zöme Zsirára és Kőszegre jár, valamint néhányan Horvátzsidányba. Örülnénk, ha újra lehetne iskolánk, de így sem panaszkodunk, a jelenlegi helyzet is megfelelően működik, illetve az óvodánk is működőképes.
Sport terén jelenleg sajnos nem állunk jól, a focicsapatunk megszűnt, viszont a pályánk nagyon jó állapotban van, így reméljük, a későbbiekben változni fog ez a helyzet, és újra szurkolhatunk focistáinknak. Viszont működik községünkben egy karatecsapat, kiket egy lelkes fiatalember oktat társadalmi munka keretében, hetente két alkalommal, illetve hetente egyszer tartunk nőknek, asszonyoknak gyógytornát is.
Amiben szeretnénk még fejlődést látni, az a közösségi élet. Lehetőségeink szerint igyekszünk minél több programot biztosítani a jövőben a lakosságnak, amely által még nagyobb összetartás alakulhat ki községünkben a jelenlegihez képest.
A régi házaink szinte egytől egyig elkeltek, vannak, akik visszaköltöztek, és vannak, akik máshonnan költöztek ide. Jelenleg még nem gondolkodunk utca nyitásában, viszont ha a későbbiekben mutatkozna rá igény, szeretnénk kialakítani legalább egyet. Ehhez azonban forrásra van szükségünk. Az önkormányzat jelenlegi helyzetében és a közeljövőben nem tud ekkora tartalékot félretenni, így a legmegfelelőbb megoldás az lenne, ha lenne olyan vállalkozó, akinek lennének tervei, és szívesen befektetne ebbe. Őket készséggel fogadnánk.
Milyen pályázati lehetőségeik voltak a közelmúltban, és milyenekkel kívánnak élni a jövőben?
Sajnos egy ilyen kis község pályázat nélkül nehezen tud véghezvinni fejlesztéseket, nem tud lényegesebb dolgokban előrelépni. Három pályázatunk van, melyek a megvalósulás szakaszában állnak. Az óvoda felújítására tavaly nyertünk pályázatot, jelenleg a kerítésének a felújítása zajlik. A következő beruházás, ami ránk vár, az a tűzoltó szertár tetőszerkezetének teljes felújítása, illetve a külső szigetelés, térkövezés. A harmadik, folyamatban lévő megvalósítás a külterületi utak rendbetétele. Ez a felújítás lehetővé teszi majd a Csepreg felől érkező személyautóknak (tehergépjárműveknek nem lesz lehetőségük erre), hogy a hegy felől közelítsék meg településünket, ezáltal nem kell Horvátzsidány felé körbejönniük.
A jövőben szeretnénk pályázni közterületrendező gépre, falugondnoki buszra és szolgálatra, a halastó környezetének rendbetételére, illetve tulajdonunkban áll egy épület - mely korábban iskolaként, a későbbiekben postaként üzemelt -, ezt szeretnénk közösségi térré alakítani, ezáltal helyet adni egyesületeinknek a tevékenykedésre. Reméljük, az idei évben lesz lehetőségünk valamelyik elnyerésére, majd megvalósítására.

 

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.
[Fotók]
Így élnek a peresznyeiek…
Így élnek a peresznyeiek…
Így élnek a peresznyeiek…