Egy Csepregből elszármazott néprajzos és helytörténész eddig rejtve maradt „festői múltja”

A csepregi iskola névadójának unokáját, a Budapesten élő Balogh Jánosné Horváth Teréziát kérdezzük, aki nálunk néprajzosként és helytörténészként ismert.

Mindig is néprajzkutató szerettél volna lenni?
Nem, nem! Hanem nagyon elkötelezetten készültem követni édesanyám pályáját, aki rajztanár volt, de festeni is tudott. Példaként állt előttem pedagógusi hivatástudata és alkotó művészetszeretete.
Édesanyám, Csepregi Horváth Lilian lánykorában, vagyis 38 éves koráig sokat festett. Miután férjhez ment dr. Horváth Endre nyelvészhez, majd megszülettem én, folytatta a tanítást, de szünet következett a művészi munkájában. Tízéves korom után úgy látta, hogy érdemes fejleszteni a rajzkészségemet. Első tanítómesterem ő lett. Együtt jártunk ki a természetbe festeni, hónunk alatt kisszékkel. Egy ilyen alkalommal róla is készítettem vízfestményt, amikor 15 éves voltam.
Édesanyám több más technika mellett még az olajfestés technikájával is megismertetett. Kipróbáltam pesti lakásunkban is és a Szentendrei-szigeti nyaralónk kertjében is, ahol fénykép készült rólam a festőállvány előtt 13 éves koromban.

Miért nem lettél végül sem rajztanár, sem festő?
Érettségi után úgy „mentem neki" a felvételinek a Képzőművészeti Főiskolán, hogy nem baj, ha nem sikerül, akkor újra fogom próbálni, akár 5-6 éven át. Nem is sikerült. Viszont be kellett vallani magamnak, hogy nem volt vonzó a légkör a rajzteremben, az öntelt, ugyanakkor ápolatlan „ifjú titánok" között. Hátrálni azonban nem akartam.
Ősztől édesanyám külön angoltanárhoz és külön némettanárhoz kezdett járatni, hogy fejlesszem magam. A német tanárnőmnek jött egy ötlete - ismerve a népi kultúra és a népművészet iránti érdeklődésemet -, hogy mi lenne, ha néprajz szakon tanulnék az ELTE-n. Összeismertetett egy tanítványával, aki már másodéves volt ott. A fiú bevitt engem az egyetemre bemutatni néhány tanárnak. Beszéltem a hallgatókkal is. Szerény, komoly emberek voltak. Rögtön éreztem, hogy ez a világ jobban tetszik, és nem vonz már a Képzőművészeti Főiskola. Kaptam engedélyt, hogy egy évig „vendéghallgató" minőségben látogathassam az órákat. A következő évben sikeres felvételi vizsgát tettem, elvégezhettem a magyar és a néprajz szakot.

Festőpalántaként, festőként tudtál valahol bemutatkozni? Mikor?
Igen, mégpedig édesanyámmal együtt. Kétszer is.
Anya-lánya párosban együtt állítottunk össze kettőnk festményeiből kiállítást egy pesti iskolában, gimnazista koromban.
Másodszorra idén nyáron mutatkoztunk be ketten a nyaralónk kerítésén készült kis tárlatban. Az összeállítást ezúttal a rajztanár végzettségű lányunkkal készítettük.
*
A „titok" már nem „titok".
Nagyon örülnék, ha egyszer Csepregben is láthatnánk ezeket a képeket.
Erőt, egészséget kívánunk a további néprajzi és helytörténeti tevékenységedhez, amellyel tovább gazdagíthatod ismereteinket városunk múltjáról.