Dumovits István, az aranymisés plébániai kormányzó

Dumovits István Horvátzsidány, Kiszsidány, Ólmod és Und kormányzója, Kőszegen, Szombathelyen és Csepregben pedig kisegítésben végzi papi hivatását. Peresznyén született, szülei horvát nemzetiségű földművelők, mély vallásúak voltak. Szülei és nagyszülei példája már gyermekkorában nagy hatással voltak rá. Az általános iskola hat osztályát Peresznyén, a felső tagozatot Csepregben végezte. Amíg 21 éves korában nem vették fel a Győri Kazinczy Gimnáziumba, addig mezőgazdasági munkát végzett. Érettségi után a Hittudományi Főiskolára jelentkezett, ahová sikeres felvételt nyert. 1970. június 18-án szentelte pappá Kacziba József, megyés püspök. Első állomáshelye a Komárom-Esztergom megyei Ács volt, ahova az Egyházmegyei Hatóság rendelte segédlelkésznek. 1974-től bízták rá az undi plébánia vezetését és a csepregi egyházközség hitoktatását. 1978-ban lett Horvátzsidány, Ólmod és Und lelkipásztora. 2003-tól Dr. Pápai Lajos megyés püspök úr nevezte ki a német nemzetiségű Kiszsidány plébánosának. A települések lakói nemzetiségüket tekintve horvátok, magyarok, romák és németek. A nemzetiségi lét összetartozást eredményez, mert minden település életében meghatározó jellegű, akár vallási, akár kulturális vonatkozásban. Dumovits István elsődleges feladatának tartotta az egyházközségek képviselő-testületének megújítását. Tudatosan tervezték a plébániák és a templomok körül elmaradt munkák pótlását, a rekonstrukciós teendőket, javításokat és az újításokat. Az, hogy a templomok ma biztonságosak, rendezettek, fűtéssel ellátottak, az az ott élők összefogásán is múlt. A közös célért egységesen helyt állt mindenki adományokkal és társadalmi munkával. A nemzetiség, nemzetiségi kultúra fokmérője a nyelv. Mivel Dumovits István a gradistyei horvát nyelvet beszéli, és a nemzetiségi hívők is, természetes volt, hogy hivatása gyakorlásakor ez a nyelv, az anyanyelve, amin a hívőkhöz szól a szentmisén, beteglátogatáskor, az utcán és a hivatalában is. A templomi liturgiákban is igyekszik érvényesíteni a többnyelvűséget (magyar, horvát, német). Szeretettel gondol vissza zarándokútjaira. 1984 óta szervez Mariazellbe gyalogos zarándoklatokat. Örömére 50-60 fiatal indul el rendszeresen, hogy felkeresse a Mária zarándokhelyeket. Így jártak már Lengyelországban, Erdélyben, Lourdes-ban, Fatimában és Máriabesztercén. A Peruska Mária-zarándokhely, amely a legközelebb áll a szívéhez, itt található Horvátzsidányban. 1982-től Sárvári István csepregi országgyűlési képviselő (mint vadász) támogatásával nyílt meg ez a zarándokhely. Vadászok, tűzoltók, fegyveres erők tartanak is hálaadó szentmiséket. 1994-ben Szűz Mária és Szent Hubertus, a vadászok védőszentjének tiszteletére a hívek adományából épület fel az új kápolna. A kápolna előtti tér szoborparkja folyamatosan bővül. Dumovits István jubiláns évére, az aranymisére készült el a Szentháromság-szobor a jubiláns lelkipásztor adományából. Ma a szoborpark 33 szoborral gazdagítja a zarándokhelyet. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy Dumovits István munkáját híveivel, a települések szervezeteivel karöltve számos kitüntetéssel, oklevéllel értékelik (többek között: Kiváló társadalmi munkáért Páver Ágoston-emlékplakett, Kisebbségekért díj, Aranygyűrű, Hubertus-kereszt, Marka Marulica-kitüntetés, Magyar Népköztársaság aranykeresztje, Kitüntetés a peresznyei Dumovic-házban 2008-ban létesülő keresztény múzeumért). Ezt az első nemzetiségi keresztény múzeumott hagyja hálául, viszonzásul Istennek és az embereknek, hívőnek és nem hívőnek. Ez a múzeum szülőháza felajánlásából és az általa gyűjtött szakrális, tárgyi, irodalmi és történelmi emlékek gyűjteményéből áll. Kitüntetései, munkái és elismerései a népe felé is szólnak, mert velük együtt közösen tevékenykedik, éli meg hivatását. És hogy szavait idézzem: „Köszönöm a Mindenható Istennek, aki szolgálatába hívott, népen körébe vezetett, s kegyelmével támogatott e földi életem hivatásában. Záró gondolat: Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem."