A természettudós Pro Natura-díja

A Pesti Vigadóban július 6-án rendezett ünnepséget az agrárminisztérium az Erdők Világnapja, a Föld Napja, a Környezetvédelmi Világnap, valamint a pedagógusnap alkalmából. Nagy István agrárminiszter és László Tibor Zoltán környezetvédelemért felelős helyettes államtitkár itt adta át a Pro Natura-díjakat. A ma is Bükön élő dr. Gyurácz József ornitológus, főiskolai tanár, az ELTE Savaria Egyetemi Központ Biológiai Tanszékének vezetője is átvehette e szakmai díjat, a legrangosabb hazai természetvédelmi elismerést „a generációk magas szintű képzésében elért elévülhetetlen érdemeiért, a madárökológiában elért tudományos eredményeiért". Ez adta az alkalmat a tudós tanárral történő beszélgetésre.
- A természet iránti érdeklődésed nyilván családi gyökerekhez kapcsolódik. Az sem véletlen, hogy középiskolád és az első munkahelyed is az erdészethez kötődött.
- Hatodik osztályos voltam, amikor első, meghatározó madarász élményem egy erdei fülesbagoly tojásainak és éppen kikelő fiókájának megfigyelése volt Lócs határában. Négy osztálytársammal a szántóföldeken át gyalogoltunk odáig. Innentől minden szabadidőmet a foci mellett csak az állatok, elsősorban a madarak természetbeni megfigyelésével töltöttem. Hasonló érdeklődésű barátaimmal fészkeket kerestünk a Répce menti erdőkben, réteken Csepregtől Bőig, a megfigyeléseimről naplót vezettem. A természeti jelenségek iránti érdeklődésem továbbtanulásomat is meghatározta, így kerültem 1974-ben a soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolába. A középiskolai évek alatt az akkor a soproni erdészeti egyetem tanára, Kárpáti László (később a Fertő-Hanság Nemzeti Park alapító igazgatója) vezetésével megalakult a Madártani és Természetvédelmi Egyesület Soproni Helyi Csoportja számos izgalmas és tanulságos programokkal, mint például a madárgyűrűző táborok.
- Életrajzodban látható, hogy egyetemi tanulmányaid során, illetve oktatói, vezetői és tudományos pályádon lépésről lépésre haladtál előre az általános iskolai tanári állástól az egyetemi tanszékvezetői és a dékáni tisztségig. Közben rengeteg kutatást végeztél, publikáltál, s hazai és nemzetközi konferenciákon adtál elő. Mindez szépen épült egymásra, s közben még három gyermeket is felneveltetek.
- A középfokú erdészeti tanulmányok után az Erdészeti Tudományos Intézetben volt első munkahelyem, ahol a tudományos és a tanári pálya kezdett érdekelni. A pedagógusi munka iránti érdeklődésemet és tanári tehetségemet a szüleimtől örökölhettem, mindketten pedagógusok voltak: édesapám biológia-földrajz szakos tanár, édesanyám tanítónő. A pécsi tanárképző főiskola biológia-földrajz szakán inspiráló szakmai hátterem volt egyik tanáromnak, Majer Józsefnek és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Baranya megyei csoportjának köszönhetően. A tanulás mellett tudományos eszközökkel kezdhettem vizsgálni a madarakat és vonulásukat, kezdetben a sumonyi madárvonulás-kutató állomáson. A madárvonulás kutatás volt az, ami engem mindig érdekelt. E területen Csörgő Tibortól, az ELTE tanárától, doktori munkám témavezetőjétől kaptam sok segítséget. Izgalmas, hogy az Afrikában telelő madarak révén egy nagy léptékű jelenség vizsgálatára van mód. Ezen kívül szívesen veszek részt a madármonitoring, madármegfigyelő és -védelmi programokban is. 1997-ben Haraszthy László felkérésére indítottam el az országos gyurgyalagvédelmi programot, ami sikeres volt, hiszen számos olyan felmérési módszert, védelmi megoldást dolgoztunk ki, amit az országban már számos helyen alkalmaznak. A különböző kutatásaim eredményeit közel 300 tudományos közleményben publikáltam és számos előadást tartottam hazai és külföldi konferenciákon. 2011 óta tagja vagyok az Aquila és az Ornis Hungarica tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságának.
A kutatás és a tanítás nem választható el egymástól, hiszen egymást erősítik. A saját felfedezés öröme, élménye, a terepi tapasztalat előre visz. Különösen a felsőoktatásban dolgozó pedagógusok számára fontos, hogy ne csak a könyvben leírt dolgokat közvetítsék a diákok felé. A közoktatásban eredményesebben lehet tanítani, ha a tanárnak van saját megfigyelése, adata a helyi természeti értékekről, jelenségekről. Két évet általános iskolai tanárként dolgoztam Mihályiban és Bükön, közben elvégeztem a szegedi egyetem középiskolai biológiatanár szakját, majd doktoráltam és habilitáltam is. 1988 óta tanítok a szombathelyi tanárképzésben. 2000 óta különböző vezetői feladatokkal is megbíztak, de legbüszkébb a tanítványaimra vagyok, akik a közoktatásban, tudományos területen vagy a gyakorlati természetvédelemben dolgoznak. Állatrendszertant, ökológiát, etológiát, biogeográfiát és természetvédelmet tanítok diákjaimnak, de bíztatom és segítem őket abban, hogy önálló tudományos diákköri tevékenységet is folytassanak egyetemi éveik alatt.
Szakmai munkám nyugodt hátterét feleségem, Böcskör Katalin, három gyermekem és három unokám biztosítja. A terepi munka, a konferencia részvételek sok távolléttel járnak, de ez sohasem volt probléma, megfelelő szervezéssel és a nagyszülők segítségével ezt mindig megoldottuk. A gyermekekkel töltött idő számomra a legjobb kikapcsolódás. A természet tiszteletét gyermekeim magukkal vitték a családból, sok időt töltöttek velem madárgyűrűző táborokban, ahol sok pozitív élmény mellett a természeti értékek megőrzésének fontosságáról is sokat hallottak.
- Mióta vagy tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, s milyen tisztségeket töltesz be ott?
- 1974 óta vagyok tagja az egyesületnek, az Országos Elnökség tagja voltam 1994 és 2005 között, és 15 éven át tagja voltam a Gyűrűző és Vonuláskutató Szakosztály vezetőségének is. 1994 óta a Vas megyei csoportjának elnöke vagyok.
- Madártani tevékenységed több szálon vidékünkhöz is kötődik. Beszélnél erről.
- Miután visszakerültem Vas megyébe 1988-ban, az MME itteni csoportjában folytattam a tevékenységemet. 1991-ben Szombathelyen megszerveztem az MME III. Tudományos Ülését. Két fokozottan védett madárfaj, a gyöngybagoly és a gyurgyalag első felmérését szerveztem meg Vas megyében. Rendszereztem és összegeztem a madárfajok Vas megyei előfordulásairól, különböző megfigyelők által gyűjtött, úgynevezett madárfaunisztikai adatokat. Ezeket szerzőtársaimmal közösen publikáltuk Vas megye két madártani névjegyzékében (2010, 2020). 1996-ban megalapítottam és szerkesztem a Cinege Vasi Madártani Tájékoztatót, ami évente egy alkalommal jelenik meg és tájékoztat a Vas megyében folyó madártani munkák legújabb eredményeiről. A tájékoztató ingyen mindenki számára elérhető a világhálón. Részt vettem a tömördi „Nagy-tó" és környékének megvásárlását előkészítő munkákban. Kollégáimmal elindítottuk a Tömördi Madárvártát 1998-ban, ami ma már nemzetközi jelentőségű kutatóhely, oktatási helyszín és a gyakorlati természetvédelem egyik hazai területe is. Nyitva áll a természetvédelem és a madártan iránt érdeklődők előtt.
- Bükön Ablánc-díjat alapítottál. Mi ennek a lényege?
- Az Ablánc patakról elnevezett díjat 2014-ben alapítottam volt általános iskolám, a Felsőbüki Nagy Pál Általános és Szakiskola felső tagozatos tanulói számára. A díszoklevéllel és pénzjutalommal járó díjat természettudományos tantárgyak mindegyikéből legalább jó tanulmányi eredményt elérő és valamilyen természetismereti versenyen résztvevő, természetvédelemmel kapcsolatos tevékenységet végző diák kaphatja meg. A díjat a tantestület javaslata alapján az önkormányzat képviselőtestülete ítélheti oda minden tanévben egy tanuló számára. A díjat a mindenkori polgármester és igazgató adja át az iskola tanévzáró ünnepélyén. A díj alapító tőkéjét bárki növelheti a büki önkormányzat alszámlájára történő befizetéssel.
- Gratulálok kitüntetésedhez. Jó egészséget és további sikeres munkát kívánok.