In memoriam Sárváry Zoltán

1952. szeptember 7-én született. Szülei is tősgyökeres csepregiek voltak, így Zoltán általános iskolai, majd később gimnáziumi tanulmányait is helyben végezte. A humán beállítottsága már ebben az időben megmutatkozott, különösen a német nyelv, illetve történelem tárgy vonzotta (pedig jó barátjaként Pék Zoltán már óvodás korában számolni tanította). 1971-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megkezdte történelem-német szakos tanulmányait, majd még egyetemistaként tanítani kezdett néhai iskolájában, a csepregi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában (jelenleg Vas Megyei Szakképzési Centrum Nádasdy Tamás Technikum és Kollégium). Első igazgatója Sutyinszky Mihály volt, aki megbízott az akkor még tapasztalatlan ifjúban. Mint később kiderült, nem véletlenül.
Első időszakában hat évet töltött ebben az intézményben, tanítványai már akkor nagyon szerették. 1982/83-as tanévtől 1989/90-es tanévig Lentiben tanított a Gönczi Ferenc Gimnáziumban, majd visszatért Csepregre, ahol a tanításon kívül egyre több közéleti szerepet vállalt. 1994-98-as években a helyi önkormányzatban városi című képviselő volt, valamint a kulturális bizottság elnöke. Csepreg hagyományaiért, örökségéért is rengeteget tett, a Répcevidék újság számaiba rendszeresen publikált. Megemlékezéseken beszédeket mondott, ünnepi műsorok vezetésében is tevékenykedett. A sportélet nagy rajongója volt. Szívügyének tekintette e dolgokat, sokszor önmaga egészségét sem kímélve törekedett a maximumra.
2007-ben egy súlyos szívprobléma miatt leromlott az egészségi állapota, így - kedvenc sportjához illő kifejezéssel élve - le kellett ülnie a cserepadra.
2008-tól nyugdíjba vonult, de kisebb lánggal ugyan, de továbbra is besegített a kulturális életbe.
Személyisége nagy veszteség családjának, barátainak, rokonainak, ismerőseinek, tanítványainak. Népszerűségének varázsát mi sem bizonyítja jobban, hogy a NádasDyák facebook oldalán közel 150 hozzászólás érkezett a virtuális emlékkönyv felhívásra. Ezek közül néhányat kiemelnénk"
„A PEDAGÓGUS. Figyelte és értette az embereket, a tudásával, az olvasottságával táplálta az ember lelkét és szellemét."
„...a család sok évtizeden át hűséges, igaz barátja"
„...a Vegyeskar szeretett tolmácsa, tiszteletbeli kórustag"
„.... nagyon szerencsés vagyok, hogy tanulhattam nála....."
„....a legjobbak közé tartozott....."
„Köszönöm a végtelenül komplex világlátását, emberségét. A közös történelem- és németórák életre szóló, meghatározó emlékek".
„Kiváló ember, tanár."
„Igazi történelem tudós volt."
„Egy igazi tanár legenda távozott, a szó nemes értelmében."

Isten nyugosztalja őt! (Sárvári Tamás és Pék Ildikó)