Tények a csepregi egészségügyi ellátásról

?- tették fel többen a kérdést. A kérdést, amelyből látszik, hogy nem éppen tényszerű hírek terjedtek el a városban.
Emiatt gondoltam, hogy a tisztánlátás elősegítése érdekében megosztanék az olvasókkal néhány információt.
Jelenleg Csepregen az egészségügyi ellátás kisvárosi viszonylatban szinte teljes körűnek mondható, hiszen a beteg, a gondozott egy helyen tudja felkeresni házi- és fogorvosát, szakorvosát, védőnőjét, a laboratóriumot és szükség esetén a fizikoterápiát. Alap és szakellátás egy intézményben működik. Nem kell utazni, szabadságot kivenni egy vérvétel, egy fizikoterápiás kezelés miatt, a várakozási idő szombathelyi viszonylatban minimális.
Az alapellátások biztosítása az önkormányzat számára kötelező feladat, ezek a háziorvosi, a fogászati és a védőnői ellátás. Az Egészségház bezárása azért sem lehetséges, mert a kötelező feladatoknak a településen működniük kell.
A szakellátások, -a járóbeteg szakrendelések (ideggyógyászat, reumatológia, belgyógyászat, ultrahang, nőgyógyászat) -a fizikoterápia, és -a laboratórium nem kötelező, önként vállalt feladat. A járóbeteg szakrendelések és a laboratórium ellátási területe 14 településre terjed ki. A fizikoterápiát teljes egészében Csepreg város tartja fenn, így itt csepregi, tömördi és tormásligeti betegeket fogadunk.
Ezen feladatok működtetése, mivel az Egészségbiztosítási Alapból kapott finanszírozás önmagában nem elegendő, anyagi terheket ró az önkormányzatra. A máshonnan jövő igénybevevők lakhely szerinti önkormányzatát semmi sem kötelezi a feladatokhoz való pénzbeli hozzájárulásra.
2011 decemberében jelent meg az úgynevezett egészségügyi salátatörvény, amely azóta számos módosításon esett át. Megkezdődött az egészségügyben a struktúra átalakítás, melynek első, és legnagyobb eleme volt a fekvőbeteg ellátó intézmények állami átvétele. Ezt 2013. május 1-jén követte volna a járóbeteg szakellátások államosítása. Ez év február 15-ig az önkormányzatoknak nyilatkozniuk kellett, hogy át kívánják-e adni az államnak szakrendelőiket, és az ehhez kapcsolódó vagyont. Az állam számára történő átadásról, annak mikéntjéről és következményeiről semmiféle információ nem állt rendelkezésre. A kórházak átvételekor történő ágyszám leépítés alapján az intézmények számának csökkentése volt sejthető. Egyes források szerint a kisebb intézményeket kórházak működtették volna tovább. Így a képviselőtestület február 8-án nem hozott döntést az állami átadásról, ez azt jelentette, hogy a szakellátás automatikusan állami tulajdonba kerül. Néhány hét múlva sajtóhírekből értesülhettünk róla, hogy mivel nagyon kevés, szám szerint 11 intézményt adtak volna át az önkormányzatok, a tervezett államosítás elmarad. Az állami szándékokról az események megtörténte előtt néhány héttel, nappal az államtitkárság által kiküldött emailekből, illetve sajtóhírekből értesülhettünk.
Az április 30-i testületi ülésen elhangzott, hogy Csepreg Város képviselőtestülete nem kívánja megszüntetni a szakellátásokat. Azonban, hogy ez anyagilag meddig lehetséges, egyelőre nem ismert. Az tény, hogy a város a költségvetés mértéktartó tervezése ellenére is anyagi problémákkal küzd.
A törvényeken, politikai akaraton túl fontos a probléma emberi oldalát is megközelíteni. Hogy várható el szakdolgozótól, szakorvostól, hogy úgy végezze a munkáját ebben a zűrzavaros helyzetben, mintha mi sem történt volna? Változik-e a munkaadója egyik napról a másikra, vagy lesz-e egyáltalán. Ennek ellenére azonban a betegellátás folyamatos és zökkenőmentes. A betegek tájékoztatása a továbbiakat illetően, hiteles információk hiányában nem mindig lehetséges.
Az egészségéért aggódó embernek nem mindegy, hogy fel tudja-e íratni szakorvosával helyben a számára fontos gyógyszereket, ki tudja-e vizsgáltatni magát egy műtét előtt, néhány óra alatt el tud intézni egy vérvételt, vagy esetleg munka előtt el tud-e menni fizikoterápiás kezelésre.... sorolhatnám tovább a helybeli ellátás számtalan előnyét. Úgy látszik azonban manapság egyre kevésbé szempont az, hogy a kisembernek jó legyen, hogy a szolgáltatások helyi szinten elérhetőek legyenek. Ha ez nem is számít, anyagilag jobban megérné a betegeket utaztatni, mint helyben ellátni?
Az Egészségházat nem zárják be, de hogy a jelenlegi struktúrában meddig működhet, az továbbra is kérdéses marad. Ez a működési forma hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyabb és gyorsabb legyen a gyógyulás, és megelőzhetőek legyenek bizonyos „népbetegségek". A halálozási és megbetegedési statisztikák ismeretében ma Magyarországon minden közösségnek alapvető célja kell legyen, az egészségi állapot, és ezáltal az életminőség javítása.
A csepregi és környékbeli embereknek jelen egészségügyi ellátással nagyobb az esélyük mindezekre!

Klugné Györke Brigitta intézményvezető