2021. január 16. szombat
[Répcevidék]

A csepregi cukorgyár és a Sopron vármegyei cukoripar kapcsolata

Sági Ferenc
A csepregi cukorgyár és a Sopron vármegyei cukoripar kapcsolata

Évezredekig a mézet használták édesítőszernek. A cukornádból először Indiában készítettek cukrot az ókor végén. A perzsák közvetítésével a nádcukorgyártás tovább terjedt, s az arabok, a keresztesek és Velence révén Európába is eljutott a termék. Mivel a cukornád melegigényes növény, Európában csak délen, majd a gyarmatosítás óta Közép- és Dél-Amerikában is termesztik. Európa más részén csak nádcukor-finomítók létesültek, s a 19. század elejétől kezdődött meg a répacukor gyártása.
Az osztrák-magyar kiegyezés idején, 1867-ben német/osztrák, morva és cseh tőkésekből álló konzorciumok Felsőbükön és Csepregen is cukorgyárat létesítettek. Az Ausztriával való szomszédság, a kiépülő vasútvonalak, a közeli Brennbergen és Lajtaújfaluban (ma Neufeld an der Leitha Ausztriában) működő szénbányák, a folyók és patakok által biztosított vízmennyiség, s a cukorrépa termesztéséhez kiváló adottságú termőföldek a 19. század második felében hazánk cukoriparának zászlóshajójává tették az egykori Sopron vármegyét, melyet tréfásan répavármegyének is neveztek. Vázlatosan tekintsük át az előzményeket, s helyezzük be térségünk jelentős üzemeit a megyei képbe.
Hazánk második (nád)cukorfinomítója 1794-ben Sopronban kezdte meg működését. Nagy György líceumi tanár és társai - köztük Rupprecht Henrik - alapították. A gyár hamarosan csődbe ment. Rupprecht János bérelte ki, majd 1810-ben meg is vásárolta társaival, s működtették a gyarmati termékre alapozva. A Virtsologi előnévvel nemességet szerző Rupprecht 1847-ben Sajtoskálon földbirtokot vásárolt, melyen hamarosan megkezdték a cukorrépa termesztését. Ennek feldolgozására cukorrépa-szárítót, majd 1855-ben fiókgyárat létesített a kis mezővárosban, mely az uradalom és a közeli települések répatermését dolgozta fel. Az ott előállított nyerscukor finomítását Sopronban végezték.
Egy rokoni kapcsolatban álló, Ausztriában már cukoripari tapasztalattal rendelkező tőkéscsoport, a wienerneustadti (bécsújhelyi) cukorfinomítóból Magyarországra jövő Hartig Ignác, Rothermann Dániel és Patzenhofer Konrád 1850-ben Félszerfalván (ma Hirm-Antau Burgenlandban), majd az utóbbi Bächle József gépgyárossal 1852-ben pár kilométerrel arrébb, Cinfalván (ma Siegendorf Burgenlandban) alapított és működtetett cukorgyárat. Ezek az üzemek kezdetben a közelükben levő, részben bérelt Esterházy-birtokokon termelt répát dolgozták fel, de vásároltak is a környéken földterületeket. Később pedig az 1865-től működő Déli vasút (Bécsújhely-Szombathely-Nagykanizsa) közelében fekvő egyes Vas vármegyei településeken is béreltek és vásároltak birtokokat.
Egy másik, szintén rokoni csoport (Offermann Theodor, Carstanjen Gusztáv és a Schoeller család [Schöllerként is írták] néhány tagja, más társakkal szövetkezve) 1854-ben Kőhídon (ma Sopronkőhida) hozott létre hasonló üzemet. Ugyan ebben az évben Luft Antal gépgyáros és Gonzalles Károly gépgyári mérnök - Patzenhofer Konrád, Rothermann Rudolf, Rupprecht János és Lenck Ferdinánd Sámuel (soproni kereskedő) csendestársakkal - Nagycenken létesített cukorgyárat.
1866-ban a nagycenki üzemet is tulajdonló „Luft Antal és tsai" cég „megvásárolta a felsőbüki Nagy család 800 holdra zsugorodott [büki és csepregi] birtokát, ahol a Felső-Bükre tervezett gyár működéséhez hamarosan termeltetni kezdték a cukorrépát. Ehhez később 1000 holdat meghaladó bérlet is társult, a házasság révén a Markovich családhoz került" büki volt Jankovics uradalomból, mely bői földterületet is magába foglalt. A gyár építése 1867 tavaszán elkezdődhetett, hiszen forrásaink alapján a felsőbüki cukorgyár már 1867 őszén elkezdte a termelést. A nagycenki és a büki üzemek 1869. 12. 18-tól, az ekkor alapított, Nagycenki Cukorgyárak Részvénytársulata (Actien-Gesellschaft der Gross Zinkendorfer Zuckerfabriken) tulajdonába mentek át. A társulat adminisztratív központja és igazgatósága Sopronban, a Szent György u. 11. sz. alatti Lenck-házban működött.
„Csepregben [az alsó-szakonyi határ melletti külterületen, melyet azóta Felsőgyárnak neveznek] egy czukorgyár építhetése iránt" Carstanjen Gusztáv (1823-1899, második felesége Schoeller Emília), a sopronkőhidai cukorgyár alapítója és köztulajdonosa 1867 elején adott be kérelmet az alispánhoz. Kőhidához hasonlóan az Alexander Schoeller bécsi nagykereskedő és bankár vezette csoport nyújtotta a szükséges tőke jelentős részét az üzem létesítéséhez. A Csepregher Rüben-Zuckerfabrik G. Carstanjen et Comp.[agnie]-t (G. Carstanjen és társai Csepregi Répacukorgyára-t) működtető közkereseti társaság 1867. április 26-án jött létre, majd 1876-ban betéti társasággá alakult át. (A változás bejegyzésének kelte: 1876. 07. 08.) A társaság beltagja és a gyár vezetője: Carstanjen Gusztáv, düreni származású soproni lakos, kültagjai: Schoeller Sándor, bécsi, Schoeller Gusztáv, brünni (akkor Morvaország, ma Brno Csehországban) cégtulajdonos, Bauer Mór, brünni gyáros és nagybirtokos, valamint Ahrens Albrecht gyárigazgató Gr. Czako^itzban (Csehország). A répatermesztési üzletág vezetője Schoeller Gusztáv lett, aki Carstanjenhez hasonlóan cégvezetői aláírással rendelkezett.
„Répatermelés céljára már az alapításkor 1500 hold területet biztosítottak, ami három évvel később már 3000 holdra növekedett, emellett saját gazdaságában 800 holdon termelt répát." A két Répce menti gyárat a Büki Vasútállomással és egymással kezdettől keskeny nyomtávú iparvasút kötötte össze. Az 1980-as években az idősek még emlékeztek rá, hogy a két gyár közti iparvágányon ökrökkel és bivalyokkal vontatták a vagonokat.
Az építkezések tavasszal elkezdődhettek, hiszen forrásaink alapján a csepregi gyár is már 1867 őszén megkezdte a termelést. Szakiparosokat, s esetleg kubikosokat az ország más részeiből vagy külföldről hoztak, hiszen ekkor a mezővárosban csak néhány kőműves, ács stb. élt. Téglaégető viszont már régóta működött Csepregen. A gyár építéséhez és a későbbi működtetéshez bőven volt olcsó, képzetlen munkaerő a mezővárosban és a környéken.

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.