Valentin-nap

Sokan - számomra érthetetlen módon - már február elején repesve várják a Valentin napot. Csak a szingliket hagyja hidegen ez a „jeles esemény" vagy vannak még olyanok, akikre nem hat a rózsaszín pihe-puha giccsáradat? Vajon mit szólnak mindehhez a Bálintok? Hiszen voltak nekünk Bálint-naphoz kötődő magyar hagyományaink, de ahogy rengeteg más szokás, ezek is feledésbe merültek. Helyettük röpke 18 éve a nyugati mintát igyekszünk követni, de nem akárhogy, azt is alaposan kiforgatva. Amerikában ugyanis a Valentin-nap nem a szerelem, hanem a szeretet ünnepe. Tehát az emberek párjuk mellett családjukról, barátaikról, kollégáikról sem feledkeznek meg. Nem beszélve a jópofa névtelen képeslapokról, melyek aztán könyörtelenül feladják a leckét: vajon kinek jutottunk eszébe? Nálunk ezzel szemben mindjobban elterjed az "irigy" nézet, hogy február 14-e a szerelmespároknak van kitalálva, a többiek meg ejtve vannak. Gyakran vádolják szerencsétlen Valentin-napot azzal is, hogy csak még egy alkalom a költekezésre, amelyet a kereskedők lelkesen elősegítenek a város rózsaszínbe öltöztetésével. Hát tény, hogy karácsony és húsvét között fel kell valamivel dobni a boltot. Ha úgy vesszük, ez a nap a szerelem ünnepe, és mivel ez az ember egyik alapvető érzelme, megérdemel egy ünnepnapot. Na de ez a felhajtás... Mindegy, meg kell szokni, és sajnos meg is kell ünnepelni. Mert elvárják tőlünk. Ennyi.