2023. január 31. kedd
[Répcevidék]

Tóth László emlékére

Sági Ferenc
Tóth László emlékére
Fekete zászló árválkodik a nyári melegben két épületen is Csepregen. Mindegyik azt jelzi, hogy valaki eltávozott

közülünk egy más, számunkra ismeretlen világba.
Ez a két zászló egy személy eltávozásának hírét jelzi. Azét az emberét, akit egyrészről úgy ismertünk, úgy ismert a környék, mint a Fűrészes Laci bácsi, más részről, mi, tűzoltók úgy ismertünk meg, mint hű bajtárs, kiváló szervező, kiváló parancsnok.
Nem volt könnyű helyzetben, amikor elődjétől átvette a parancsnoki teendőket, egy olyan korban, olyan politikai légkörben, amikor a párt, az állam mindenben nyomást gyakorolt, mindenbe bele kívánt szólni. Azonban szakmai képzettsége, empátiája, vezetői alkalmassága révén, vezető társai segítségével képes volt az egységet megtartani az egyesületen belül, és kívül egyaránt. Mindig mosolygós arccal, a másik ember tisztelete mellett szót tudott érteni a szakmai elöljárókkal, politikai vezetőkkel.
A mindennapok munkája mellett, amit a gatterüzemében töltött, sok időt fordított arra, hogy az egyesület tovább fejlődhessen, tagsága megerősödjön. Felismerte, hogy a jövő a fiatalításban van, hisz csak ez adhat új lendületet a fejlődésben, a hagyományok továbbvitelében.
Nehéz helyzetbe került az egyesület, amikor 1975-ben elbontásra került a régi szertár, átmenetileg több helyen kellett elhelyezni a szereket, kialakítani a klubhelyiséget. Hosszú hetek egyeztetése, mondhatni csatája eredményeképpen elérte a település vezetésénél, hogy olyan szertár épülhessen Csepregen, ami megalapozhatja a jövőt, ami méltó a csepregi tűzoltó hagyományokhoz, ami méltó a csepregi tűzoltókhoz. Az élet beigazolta fáradságos munkáját, az elkészülte szertár megalapozott egy olyan jövőt, ami Laci bácsi nélkül nem valósulhatott volna meg. Az építkezés heteiben alig látta családja, tűzoltó társaival, csepregi barátaival, iparos társaival együtt a mielőbbi befejezésen dolgozott. Akkori, és mai szemmel mérve is nagy értékű felajánlással, rengeteg társadalmi munkával segítették elő a szertár elkészültét. E mellett már a méltó felavatáson gondolkodott, a tagsággal együtt szervezte a következő eseményeket, programokat.
Sajnos, az akkori rendszer nem nézte jó szemmel a másként gondolkozó kisiparost. Különböző támadások következményeképpen lemondott parancsnoki beosztásáról, átadva helyét egy nagyon termékeny időszakot követően. A tűzoltókhoz továbbra is jó kapcsolat fűzte, sokszor kértük, és kaptunk tanácsaiból, ötleteivel, megfontolt, előremutató gondolataival sokat segített a helyes út megtalálásában.
Itt állva, koporsója előtt, elmélkedhetünk, ki is volt Ő valójában nekünk?
Egy olyan társunk, olyan parancsnokunk, aki megalapozta a modern kori önkéntes tűzoltó egyesületi formát. Aki maga mellé tudta szólítani a fiatalokat, akikből majd mindannyian a mai napig is aktív tűzoltók váltak. Tovább örökítette az elődök érdemeit, folytatva a versenyszellemet, számos versenyt nyerve meg megyénkben és megyén kívül egyaránt. Társaival olyan körülményeket teremtett a szertár felépülésével, ami biztosítéka, garanciája lett a mai tűzoltóság kialakulásának. Elvesztésével csak a testet veszítjük el, szellemisége, elkötelezettsége, hite, velünk él örökké, az épületben, a csepregi hagyományokban, a szüreti felvonulásban, melynek 1979-ben újkori elindítója volt.
Köszönetet mondok a sorsnak, hogy ismerhettem, köszönetet mondok azért, hogy parancsnoksága alatt megismerkedhettem a tűzoltó életformával, köszönetet mondok, hogy folytathatom azt a munkát, amit elkezdett, és amiről oly sokat tudtunk beszélgetni.
Szent Flórián közbenjárását kérve kérem a Jóistent, adjon Laci bácsinak örök békességet, a családjának adjon megbékélést, hisz élete hűen tükrözi a tűzoltók jelmondatát:
„Istennek dicsőség, egymásnak segítség."

Álljon itt végezetül Emil Isac: Ha meghalok című versének néhány sora:
Ne emlékezz rám búsan
Testvér, rokon, barát...
Add meg könnyet,
Élj, szeress tovább.

Addig vagyok, míg élek
szívetekben, bennetek.
Ember voltam mindig:
Ezért szeressetek.

Nyugodjék békében!


Csepreg, 2013. augusztus 02. Kovács András,
a Csepregi ÖTE elnöke


A visszaemlékezéshez hozzá kell fűznünk, hogy főállásában kitűnő szakember, rendkívül ügyes kezű mester volt. Rengeteg lakberendezési és használati tárgy őrzi munkáját. Nem véletlenül választották meg 1981-ben a KIOSZ Csepregi Helyi Szervezete elnökévé. E feladatot 1990-ig látta el. Évtizedekig tagja volt a Csepregi Római Katolikus Egyházközség vezetőségének. E tisztségeiben is ugyan olyan hasznos munkát végzett, mint vállalkozásában vagy a tűzoltóknál.
Szabad idejében - az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején - Viola Pál mérnök úrral együtt két csillagászati távcsövet készítettek, s távcsöves bemutatókat tartottak az érdeklődőknek. A Csepregi Honismereti Kör kérésére társadalmi munkában elkészítette a vitrinek zömét a Csepregi Helytörténeti Gyűjtemény részére. Majd önkéntes munkával előkészítette a tölgyfa rönköt a Szentkirályi Kopjafa kifaragásához.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.