2023. június 1. csütörtök
[Répcevidék]

Nyugdíj sok(k)!?

Nyugdíj sok(k)!?
Napjainkban egyre többet foglalkozik a politika és a média a nyugdíj kérdésével, ami azt vetíti előre, hogy

ez az intézményrendszer a jövőben nagy változások előtt áll. Halljuk, hogy a mai modern társadalmunk öregedő félben van, kevés a születendő gyermek, a várható élettartam viszont egyre növekszik. Ez a tény a mai nyugdíjrendszerek szempontjából problémákat vet fel: gyakorlati működésük a legtöbb országban úgy valósul meg, hogy amit a munkaképes társadalom befizet, az kerül kiosztásra a nyugdíjra jogosultaknak!
Egy kis statisztika: 1980-ban Magyarországon 4 aktív keresőre még csak 2 nyugdíjas jutott, addig 2013-ban 4 aktív kereső már 3 nyugdíjast tartott el. A nem is olyan távoli jövőben, 2040-re 4 aktív keresőnek nagy valószínűséggel már 5-6 nyugdíjasról kell majd gondoskodnia. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak reálértéke biztosan csökkenni fog.
A problémára létezhet megoldás a kormányok részéről, úgy mint nyugdíjkorhatár emelés, járulék és adóemelés, nyugdíjcsökkentés, de mindegyik csak rövid távú megoldás és nem is igazán népszerű.
Szintén nem elhanyagolható tény, hogy hiába növekedik a várható életkor Magyarországon, nem mindegy hogy az emberek ezt milyen minőségben élik meg: betegségben, rokkantságban, vagy épp munkára kényszerítve!
Manapság amikor felteszem a kérdést, hogy látja a ma embere a nyugdíj helyzetet, a válasz a következő: „Úgy sem érem meg!" vagy „Hol van az még?" Próbálunk elsiklani felette. Van egy „rossz" hírem: A statisztika azt mutatja, hogy egyre többen megérjük! Az idő pedig rohan! Fel vagyunk rá készülve?
Sokan úgy gondolják, hogy mint sok minden mást, az állam ezt is megoldja helyettük! Ez tévhit: Nem tudja... Egy ponton túl már nem, vagy csak egy nagyon minimális - létfenntartáshoz is kevés - szinten.
Képzeljük el, hogy havi nettó 100.000 Ft-ból élünk, ez a jövedelmünk. Megállít és megbüntet minket a rendőr 30.000 Ft-ra. És következő hónapban is. És újra, és újra minden hónapban. Ki kell fizetnünk? Muszáj. Fájna? De még mennyire. Nem tudnánk másra költeni: unokáinkra, pihenésre, egészségmegőrzésre? Dehogynem. Hát erre számíthatunk sajnos a nyugdíjba-vonulás után, jelenlegi nyugdíjjogszabályok szerint. A jövedelmünk a nyugdíjba vonulással és ez által az életszínvonalunk is mintegy 35%-ot esik vissza. Nem fikció, nem a jövő, hanem a jelen nyugdíj-jogszabályok, ami pozitív irányba aligha fog változni.
Legyen szó akár kicsi akár nagy megtakarításról, tudomásul kell vennünk, hogy megtakarítani magunknak kell, senki nem fog helyettünk!

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.