Sudár László nyugdíjas tanár áprilisban ünnepelhette 81. születésnapját. Olyan embernek ismertem meg, aki szereti az életet, a sportot, a mozgást, a természetet, az embereket, a hasznos tevékenységeket. Beszélgetésünk fonalát is e szálakon indítjuk, bogozzuk a teljesség igénye nélkül a múltat.
Gyermek- és ifjúkorod emlékei Sárvárhoz kötnek. Hogyan emlékszel erre?
Sárvári születésű vagyok, de főiskolai tanulmányaim megkezdése után is hazajárogattam, hiszen az akkoriban beinduló röplabdasport még középiskolás éveimben egy nagyon jó csapatot, közösséget hozott létre, aminek továbbra is tagja maradtam.
Hogyan kezdődött pályafutásod a főiskola elvégzése után?
Először Veszprém megyében, Kislődön voltam 1955-56-ban, Úrkútra kerültem. Majd Sárváron dolgoztam sportfelügyelőként.
Mikor és hol kezdődött pedagógusi pályafutásod?
1959-ben jelentkeztem tanítóként a szombathelyi járáshoz, ahol mondták, hogy két település Bük és Csepreg között választhatok. Csepregen Szabó János kollegám tanított testnevelést is, aki szívélyesen fogadott, és biztatott, hogy nyugodtan maradjak itt. Életre szóló barátság alakult ki köztünk.
Mely sportágak vonzottak? Milyen élmények és eredmények vésődtek be a legjobban emlékezetedbe?
Az iskolában a kistornaterem lehetőséget adott arra, hogy a gyerekekkel havi tíz forintért külön tornán foglalkozzunk. Kiváló tornacsapatot sikerült kialakítani. Érdekes volt ennek a szervezése. A tanulók délután könyvestől és füzetestől bejöttek az öltözőbe, s míg a lányok edzést tartottak, a fiuk tanultak, aztán fordítva. Toronymagasan nyertük a járási versenyeket. Atlétikán belül az úgynevezett futóiskolát sikerült eredményessé tenni, így csapatban megyei 3. helyet értünk el, úgy, hogy a sportiskolák előtt végeztünk.
Diákkoromból a modellező helyiségre emlékszem, ahová csak papucsban szabadott bemenni.
Igen, a következő nagy állomás a modellezés volt. 1962-ben kezdődött először az MHSZ keretén belül. Horváth Pisti, aki később világbajnok lett, sebességi hajómodellezésben a hóna alatt hozott egy dobozt egy lombfűrészkerettel, néhány lemezzel, léccel, és kért, fogjunk hozzá a modellezéshez, hiszen hallotta, hogy én szívesen foglalkozom ilyesmivel. Tevékenységünket az iskola udvarán lévő kocsiszínben kezdtük, majd azt kibővítve, kiépítve jött létre a modellező klub. Lehetőségünk nyílt nagyobb munkák készítésére is. Az akkori gyerekek, de még a felnőttek számára is fogalom volt a kisebbik, az árvízi hajó, a Bikini, illetve a később épült nagy hajó, a Táltos, ami 15 évig szállította Balatonberényben a gyerekeket partközelben. A balatoni üdülés feltételeinek megteremtése is a modellezőktől indult ki. Az iskolaudvaron készítettük a házelemeket, aztán teherautóval elmentünk a Balaton partjára, s ott fölállítottuk őket.
A felsoroltakon és a versenyeken kívül miben látod e tevékenység jelentőségét?
Akik negyedikben vagy ötödikes korukban elkezdtek dolgozni a modellező szakkörben, később mérnökök lettek, vagy az asztalosiparban dolgoztak, felhasználva itt szerzett ismereteiket, kézügyességüket. Az iskola befejezése után sem szakadt meg a kapcsolat, hiszen klubtagként tovább dolgoztak, s bejárták az egész országot mint a megyei válogatott tagjai hajó- és repülőmodellezésben.
Ugorjunk néhány évtizedet? Hogyan folytattad kialakított aktív életformádat Nyugdíjas korodban?
Körülbelül 15 éven keresztül a szőlészet mellett méhészkedtem is. Az egyik kedvtelésem mindig táplálkozott egy másikból. Így a méhészkedés is inspirált újabb tevékenységre, hiszen télen el kellett készíteni a kaptárokat és a kereteket. Később gépeket vettem, kiváltottam az iparengedélyt, használható dolgokat készítettem. Egy gereblyével kezdtem, aztán következett a kaszanyél, jelenleg 42- féle faipari terméknél tartok. A következő hobbi, a vasútmodellezés, ezek bevételéből táplálkozott, hiszen drága kedvtelésről van szó. Én az un. kerti kisvasút kategóriát választottam. Szombathelyen és az évenként megrendezendő balatonlellei kiállításon is részt vettem.
Véleményed szerint mi a hosszú élet titka?
A túlzások nélküli egészséges életmód, az állandó mozgás, az alkoholfogyasztásban a mértékletesség, a hasznos lekötöttség, az embernek éreznie kell, hogy amit csinál, annak van valami értelme.
Elégedett vagy az életeddel?
Szeretek élni, addig, amig az egészségem engedi, hogy örülhessek neki.