2023. február 1. szerda
[Répcevidék]

Naplók a Soproni Levéltárban

Sági Ferenc
Naplók a Soproni Levéltárban

A krónikák, visszaemlékezések, naplók a személyes és családi vonatkozású adatok mellett fontos információkat tartalmaznak a történelmi eseményekről, színesítik és árnyalják a korszakokról alkotott képet. Egykori megyeszékhelyünk archívumában a megmaradt sok régi irat mellett már az 16. századtól kezdve őriznek kézzel írt krónikákat is. Német anyanyelvű szerzőik ezekben a történelmi események mellett a rendkívüli időjárásokat, árvizeket, járványokat és más érdekességeket is megörökítették. Főleg ez utóbbiakat a 19-20. századi hírlapok is szívesen csokorba gyűjtötték. A kutatók a krónikákat tudományosan feldolgozva, egyre több részletet magyarra fordítva közöltek a Soproni Szemlében. Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616. Kovács József László gondozásában 1995-ben könyv formájában is megjelentette a levéltár a Soproni Múzeummal és az eisenstadti (kismartoni) Burgenländischen Landesregierunggal (Burgenlandi Tartományi Kormánnyal) közösen.
A 19 századtól magyar nyelvű naplók is maradtak fenn. Ezek közül Slachta Etelka soproni úrilány naplóiból dr. Csatkai Endre múzeum-igazgató közölt részleteket a Soproni Szemlében. Majd 2004-2007. között négy kötetben a győri Mediawave Alapítvány Kacérkodni fogok vele címmel könyv formában is megjelentette Katona Csaba gondozásában. Ezekből a személyes eseményeken túl szintén értesülünk a városban 1838-1841 közt történtekről is. Etelka leírásából értesültünk többek közt arról, hogy Felsőbüki Nagy Pállal, feleségével és Ilka nevű leányával is többször találkoztak. Nagy Ilkáról semmi egyebet nem tudunk, mint amit Etelka rögzített a naplójában.
D. Szakács Anita egy csepregi felmenőkkel is rendelkező, híres cigányzenész frontnaplóit dolgozta fel több tanulmányban. A Munczy Béla cigányprímás első világháborús frontnaplói (1916-1917) a Pécsett 2009-ben kiadott Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene II. kötetében (szerkesztette: Márfi Attila), A doberdói csaták ifjú Munczy Béla soproni cigányprímás első világháborús frontnaplóiban (1916-1917.) 2010-ben jelent meg: Az I. világháború emlékeztetői Pozsony vármegyétől a Muravidékig c. tanulmány-gyűjteményben Győrben (szerk. Bedécs Gyula, Trukáné Katona Zsuzsa).
A levéltár az elmúlt években pályázati támogatások segítségével több naplót könyv formában is kiadott. 2019-ben Házi Jenő első világháborús naplóit jelentették meg. Sopron város főlevéltárosa később, felesége örökségét megkapva, büki malomtulajdonos és birtokos gazda is lett. Diplomájának megszerzése után néhány héttel „a háború kitörésének hírére, már 1914. július 28-án egy éves önkéntesi szolgálatra jelentkezett a 94. cs. és kir. gyalogezredhez". Hadapród őrmesterként a Kárpátokban harcolt, „és 1915. április első felében a Zemplén megyei Virava község közelében súlyosan megsebesült. Hőstettéért arany vitézségi érmet kapott. Egészségi állapota miatt frontszolgálatra nem térhetett vissza, így 1915 szeptemberében az első bosnyák hadtápzászlóaljhoz osztották be. Egy évig szolgált így Orosz-Lengyelországban. A román hadüzenet idején ismét önként jelentkezett a frontra. 1916 októberében a cs. és kir. 82. székely gyalogezred katonájaként harcolt. 1916 decemberében az ojtozi szorosban ismét megsebesült. A későbbiekben a hadi tevékenységekben már nem vett részt, a hadellátás segítésére a Monarchia államaiban utazva fémgyűjtési tevékenységet folytatott." A naplókból pontos képet kapunk a legfontosabb katonai és háborús eseményekről is. A vele megtörténtek mellett jellemzést találhatunk bennük a katonatársakról, a tiszti karról, részletesen beszámol a hadmozdulatokról, a csapatmozgásokról, általában minden hadi tevékenységről a pontos veszteségekig. A naplókat Kincses Katalin Mária rendezte sajtó alá, a jegyzetek is ő írta. A Házi útvonalát megörökítő térképeket Csákvári Kristóf készítette. A bevezető tanulmányok Dominkovits Péter, valamint Kincses Katalin Mária nevéhez kötődnek.

2020-ban Varga Ottó 1878. évi boszniai harctéri naplóját adta ki a Soproni Levéltár. A szerző naplóinak 1-4 és 6. kötete található az archívumban, az 5. valahol lappang. Bosznia-Hercegovina 1878 évi okkupációját a 6. kötetet tartalmazza. A könyvet szerkesztette és magyarázó tanulmánnyal ellátta Balla Tibor és Dominkovits Péter. A levéltár igazgatója "Egy földrajz-történelem tanár és tankönyvíró hányódásai a dualizmus második szakaszában" című tanulmányában a szerző életútját mutatja be - főleg a naplók 1-3 kötetét feldolgozva.
Varga Ottó a Vas megyei Kiscsömötén [ma Lukácsháza falurésze] született 1853. június 24-én. Másfél éves volt, mikor apja meghalt. Anyja 1859-ben a csepregi Kiss István közbirtokoshoz ment feleségül. E házassággal a kisfiú Csepregre került három mostohatestvér közé. Ottónak "semmiféle paraszti dolog nem ízlett, jobban tetszettek a versek és könyvek... Imádott rajzolni... Átlagot felülmúló rajzkészségét érzékelteti naplójának sajátkezű rajzokkal történő díszítése". A gimnáziumot Kőszegen, majd Sopronban a bencéseknél végezte. 1873 szeptemberében a megyeszékhelyen bevonult egy éves önkéntes katonai szolgálatra a 76. cs. k. gyalogezredbe. Leszerelése után a Soproni Postahivatalban kezdett dolgozni. Majd 1875-ben megkezdte tanulmányait a pesti egyetem történelem-földrajz szakán. 1877. szeptember végétől a tanárképző gyakorló iskolájában oktatott is. Mire 1878-ban már csak néhány egyetemi feladata maradt, befejeződött az orosz-török háború. Az ezt követő berlini kongresszus az Osztrák-Magyar Monarchiának adta Boszniát és Hercegovinát. A nyár egy részét Csepregen töltő Varga egyik mostohatestvérét, barátját, [a későbbi csepregi nemesi előnevű] Horváth Jánost és a katonaköteles helyi, s környékbeli fiatalok jelentős részét váratlanul behívták katonának. Sopronban hősünket is várta a behívó. Az 1878. augusztus 15-november 11. közti eseményeket részletesen tartalmazza a napló 6. kötete - ez került most kiadásra.
A napló első három kötetéből kiderül, hogy Varga decemberben visszament Budapestre. 1879 májusában megszerezte diplomáját, de csak kisebb munkákat kapott és házitanítóskodott. Az év végén Marczali Henrik felkérte hősünket a normál iskolák számára földrajz tankönyv írására. 1880 szeptemberében az aradi gimnáziumban kapott helyettesítő, majd 1884-től rendes tanári állást. 1891-ben Budapestre helyezték át a II. kerületi főgimnáziumba, onnan pedig 1899 őszén az I. kerületi állami főgimnáziumhoz. Közben megismerte a tankönyvírók rivalizálását és küzdelmét a kiadókkal. Végül is összesen tizenegy alap és középfokú, részben földrajzi, részben történelmi tankönyve jelent meg, melyek egy része 4-6 kiadást is elért. Mellettük több tanulmánya és néhány könyve is napvilágot látott. Nyugdíjazását követően valamikor 1910. körül Kolozsvárra költözött, ahol 1917. április 17-én elhalálozott.
A napló 4. kötete rövidebb hírlapi cikkeit tartalmazza. Mivel az 5. kötet hiányzik, Dominkovits Varga életútjának későbbi részeit elsősorban a korabeli sajtóból és Márki Sándor kéziratos naplójából rekonstruálta.
Balla Tibor hadtörténész felvázolja az 1877-78. évi orosz-török háború utáni helyzetet. Ismerteti az osztrák-magyar haderő jellemzőit és a szarajevói ideiglenes kormány erőinek sajátosságait. Röviden összefoglalja az 1878-as okkupáció történetét. Majd elemzi a soproni császári és királyi 76. tartalékezred részvételét Bosznia-Hercegovina megszállásában. Végül ismerteti a tartalékezred tevékenységének elismerését és veszteségeit.
Varga Ottó így összegezte ezt az időszakot: "Boszniában valánk november 11-ig. Részt vettem 4 ütközetben, farkasszemet néztem a halállal, temérdek nélkülözést, fáradalmat álltam ki, de a jó Isten épen visszahozott." Mindezek részletesen megismerhetők a könyvből, mely a Csepregi Városi Könyvtárból is kikölcsönözhető.

 

Úton, út félen történnek érdekes, izgalmas, szokatlan események! Ha ilyet lát, tapasztal, és úgy gondolja,
hogy ezt megosztaná másokkal is küldjön e-mailt, fotót az mailre.