Mert örökbe fogadni jó!

rokonai, és az örökbefogadott között családi kapcsolat létesül, így az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítja, akinek szülei nem élnek, vagy akiket szülei megfelelően nevelni nem képesek."
Így szól a hivatalos megfogalmazás, de vajon, hogy is néz ki ez a valós életben, a mindennapokban, erről kérdeztem Krukics Gábort és Krukicsné Gulyás Andreát, akik csepregi otthonukban teremettek boldog családi fészket a 6 éves Marcinak és a 21 hónapos Balunak.
-Hogy is kezdődött, hogyan döntöttétek el, hogy gyermeket fogadtok örökbe, hiszen szülővé válni normál esetben sem könnyű feladat.
-2003-ban házasodtunk össze, és hamar gyermeket szerettünk volna. Mivel természetes úton nem sikerült, ezért végigjártuk az ilyenkor szokásos utakat: orvosi vizsgálatok, természetgyógyászati módszerek, lombikprogram. A 2. sikertelen beültetés után kezdtünk egyéb lehetőséget keresni. Az ismétlődő csalódások, a reménytelennek tűnő, hosszú procedúrák lelkileg is megviseltek bennünket. A tágabb család véleményének kikérése után döntöttünk az örökbefogadás mellett. Úgy tűnt, hogy az örökbefogadás az egyetlen út, ami lehetővé teszi nagy álmunkat, hogy végre szülők lehessünk, családként éljünk.
- Ezután mi történt, hogyan képzeljük el az örökbefogadás folyamatát? Sokan megrettennek a hosszú hivatalos procedúra, a várakozási idő vagy éppen az alkalmassági vizsgálat hallatán.
-2007-ben a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál bejelentettük szándékunkat, ezután Budapesten elvégeztünk egy tanfolyamot. A tanfolyamon választ kaptunk minden kérdésünkre, eloszlatták félelmeinket, nagyon hasznos és tanulságos volt, és megerősítette a szándékunkat.
Miután elvégeztük a tanfolyamot, és a körülményeinket is alkalmasnak találták arra, hogy gyermeket neveljünk, kaptunk egy határozatot, és a határozattal a kezünkben mehettünk az alapítványhoz.
- Kétféle lehetőség van ilyenkor, a nyílt és a titkos örökbefogadás. A Magyarországon működő alapítványok a krízisterhesek segítésével és nyílt örökbefogadással foglalkoznak. Mi a különbség a nyílt és a titkos örökbefogadás között, és Ti miért a nyíltat választottátok?
- A titkos örökbefogadásnál az életadó és az örökbefogadók nem ismerik egymást. A nyílt örökbefogadásnál a szülő hozzájárul ahhoz, hogy általa ismert személy fogadja örökbe gyermekét. Az alapítványok a várandós anyákat segítik, és ez alatt derül ki az anya szándéka az örökbeadásról.
Mi egészséges, újszülött gyermeket szerettünk volna, és erre a nyílt örökbefogadással volt lehetőségünk. Ezen kívül az életkorunk miatt is ezt javasolták, nagyobb gyermek örökbefogadását inkább a 40 éven felülieknek ajánlják.
-Miután hivatalosan is alkalmassá váltatok az örökbefogadásra, és regisztráltak bennetek a Bölcső Alapítványnál, kezdődött a várakozás?
-Igen, beszereztük a babakelengyét, de egyébként úgy éltünk tovább, ahogy előtte. 2008 végén, éppen szilveszteri bulira készültünk, amikor megcsörrent a telefon: „-Ugrásra készen álltok?". 2009. január 7-én találkoztunk először Marcival a kórházban, ő ekkor 3 hetes volt. Életünk egyik meghatározó élménye volt ez a találkozás, megfoghattuk, etethettük a babát, akit nekünk rendelt a sors. Az első pillanatban beleszerettünk. Minden fájdalom, reménytelenség semmivé vált, eufórikus öröm áradt szét bennünk, nem lehet szavakkal leírni. Utána a gyámügyi hivatalban találkoztunk az anyával, megtörtént a lemondás, és másnap hozhattuk haza Marcit. Az életünk persze gyökeresen megváltozott, ugyanúgy ahogy normál esetben egy gyermek születése után is megváltozik az élet.
Balázst 2 év várakozás után, 2013-ban fogadtuk örökbe, szintén a Bölcső Alapítvány segítségével.
-Mesélj a fiúkról!
-Boldog, kiegyensúlyozott gyerekek. Sokszor elgondolkozunk rajta, ha mi nem fogadjuk őket örökbe, vajon hogyan alakul az életük. Úgy gondoljuk, ugyanazt a törődést, szeretetet megadjuk nekik, mint más szülők. Marci szeptemberben iskolás lesz, szívesen segédkezik a ház körüli munkákban, mosolygós, jól neveltnek mondott gyermek.
Balu határozott jellem, sokat bohóckodik, elbűvöli a környezetét. Különbözőségük ellenére jó testvérek, nagyon szeretik egymást.
-Szóba kerül az örökbefogadás?
-Természetesen, életkornak és értelmi szintnek megfelelően beszélünk róla, vagy ha egy adott helyzet úgy kívánja. Általában Marcinak születésnapján szoktuk elmesélni a történetünket, úgy látjuk ezzel kapcsolatosan csak jó érzései vannak. Valószínűleg sokat segítettünk neki azzal, hogy Balu örökbefogadásakor bevontuk a dolgokba, és eljött velünk a kórházba, amikor a kistestvért hazahozhattuk.
-Most, hogy érzitek? Az elmúlt évek történései alapján jól döntöttetek?
-Egyértelmű. Ha bármit is megtesz egy pár azért, hogy gyermeke lehessen, az orvosi beavatkozások alkalmával senki sem garantálja a sikert. Így azonban megadatott, hogy szülők lehessünk. Életünk legjobb döntése volt az örökbefogadás. Azon túl, hogy van 2 csodálatos gyermekünk, úgy érezzük a mi kapcsolatunk is erősebbé vált. A tanfolyamon azt mondták, akkor sikeres a folyamat, ha mindhárom fél elégedett. Az örökbeadó megnyugszik, hogy a gyermeke családban nő fel, az örökbefogadónak megadatik a szülőség lehetősége, a gyermeket pedig várják, akarják, szeretik. Úgy gondoljuk, ezek alapján a mi esetünkben sikerről beszélhetünk.